Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

88 CSALÁDJOG. 1894 : XXXI. elhálás folytán bujakóros lett, h. házas életükben sokat czivakodt.-cz. tak, rosszul éltek, alp. J. R.-tel üzletet nyitván, az alig egy fél Házasság fel-évig tartó együttműködés alatt is, idejét nem az üzletben, hanem bontása, kávéházakban, mulatóhelyeken töltötte, h. 200—300.000 frtot ki80. §. tevő vag}ronát rövid idő alatt elprédálta; pazarlás miatt gondnokká házastársi ság alá is helyeztetett s annyira sülyedt, h. pinczérektől, szolkötelességek gáktól, mindenkitől kölcsönöket kért, csalás gyanújából több hósulyos meg- napig vizsgálati fogságban is volt, azóta felp.-nőt a becsatolt sértése, mint nagyszámú levél szerint folytonosan pénzért zaklatja. Mindezen bontó ok. tények nemcsak a kölcsönös tisztelet és becsülésre vonatkozó házastársi kötelességek megsértését állapítják meg, hanem a házassági életközösség erkölcsi alapjait lerontó erkölcsi elaljasodást is; nem egyszeri erkölcsi botlás forog fenn, hanem az állandóság jellegével biró erkölcstelen életmód. Bizonyítva van tehát a H. T. 80. §. a) és c) p.-jaiban meghatározott bontó ok s ezen §. utolsó bekezdésében megállapított kellék is fenforog, mert a per adatai szerint a házassági viszony annyira fel van dúlva, h. felp.-re nézve a további életközösség elviselhetlenné vált s a törvényes békéltetési kísérletnek sem lett sikere. Miután a jelzett tények, az osztr. polg tvkönyv 109. §-ára való figyelemmel, felp.-nö korábbi joga szerint az ágytól és asztaltól való elválásra, ellenzés esetén is, okot képeztek s igy aH. T. 115. §-ánakelső bekezdésében meghatározott feltételeié is fenforognak, a házasságot a hivatkozott §, alapján, alperes vétkességéből fel kellett bontani. Ámbár a kereset a H. T. 80 §. alapján indíttatott, az ágy és asztaltól való különélésnek a H. T. 99. §. értelmében való elrendelése azért mellőztetett, mert a kifejtett bírósági gyakorlat szerint, a mennyiben az osztrák honosok az osztrák bíróság által ágytól és asztaltól már elválasztattak, az utóbb magyar állampolgárságot nyert házasfél által indított bontó perben a 99. §. alkalmazásának szüksége fenn nem forog. A kiskorú gyermek elhelyezése s tartása tekintetében a H. T. 95. §. volt irányadó. — Budapesti tábla: Hhagyja. — Curia: Hhagyja. (99. okt. 24. 5595.) 83. §. 17557. Curia: Ha felp. a bontókereset megindításában az Elévülés, által gátoltatott, h. igazolt szegénységénél fogva pártfogó ügyvéd kirendelésének kérelmezésére volt utalva, a kereseti jog azon az alapon, h. a felmerült bántalmazás idejétől számítva a kereset beadása idejéig hat hó már eltelt, nem tekinthető elévültnek. (99. nov. 16. 4099.) 17558. Curia : Az életközösség állandó megszakítása, mint az 1894: XXXI. t. cz. 80. §. a) p.-ja alá vonható kötelességsértés a távollét folytonosságánál fogva a 83. §. alá nem vonható. 99. decz. 14. 4214. P. I. XXXIX. 18.) 17559. Nváradi tábla : Alp. azt állította, h felp. alp.-nek a verést megbocsátotta az által, h. a peres felek felp. anyja házában 1898. január hó elejéig hat heti együttélésre újból összeállottak, egymással közösültek, de alp. egyszersmind kijelentette, h. a körülirt állítását bizonyítani nem képes, ennek ellenében felp. tagadta alp. ezen állítását s csak annyit ismert el, h. a mult télen alp.-t