Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

CSALÁDJOG. 89 felp. anyja — mert nem volt hova vonulnia — szánalomból a '894 : XXXI. házba befogadta, illetve'.ott eltűrte és igy felp. anyja házában alp -el \-oz. egy szobában lakott ugyan, de felp. vele nem közösült, vele Jci 83. .NV. nem békült és felp. tag-adta azt,' h. alp.-nek a verést megbocsá- Elévülés. totta volna, sőt felp. kérelmére G. A. alp.-t a lakásból ki is dobta és minthogy utóbbi, mint tann azt vallotta, h. alp. felp.-t és ennek anyját megsértvén, tanú alp.-t a lakásból kilökte, a mit tanusit különben az is, h. felp. az akkor már beadta volt keresetétől el nem állott, hanem a válást kívánta; ugyanazért az elsőbiróság Ítéletének hivatalból megvizsgált részeit ezért és annak az itt felhozottakkal ellentótben nem álló többi vonatkozó indokai alapján helybenhagyni kellett. (900. márcz. 24. 3464. — Curia: Hhagyja. (900. jun. 12. 2044.) 17560. Curia: Házassági perekben az 1894: XXXI. t.-cz. által meghatározott, nevezetesen a 99. és 100. §§-ban szabályozott határidő elmulasztása miatt igazolásnak helye nincs, hanem a mulasztás esetleg csak a 83. §. második bekezdésében foglaltait fenforgása esetében ennek bizonyításával orvosolható; ugyanazért tekintettel arra, h. a 100. §. világos rendelkezése értelmében abban az esetben, ha a 99 §. szerint az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a házasság felbontása nem szorgalmaztatik, a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontása, a 83. §. második bekezdésében foglalt esetek kivételével, többé nem kérhető ; tekintve azt; h. a jelen esetben az elsőbiróságnak 1897. nov. 9. 31.097. sz. a. kelt Ítélete, mely szerint a házasfelek ágytól és asztaltól való különélése az ítélet kézbesítésétől számítandó hat hóra lett elrendelve és abban egyidejűleg a 102. §. értelmében a kiskorú gyermek, valamint a nő tartása iránt tétetett ideiglenes intézkedés, felp.nek igazolt képviselője kezéhez 1897. nov. 25. kézbesittetett és ehhez képest a bontás kimondása legkésőbb 1898. aug. 25. volt kérelmezhető, felp. azonban az iránti kérvényét, melyben a 83. §. második bekezdésében foglalt esetek fenforgását nem is állította, annál kevésbbé mutatta ki, csak 1898. nov. 24-én 38.231. sz. a. adta be, arra a ténykörülményre pedig, h. az idézett Ítélet ellen ugyancsak felp. felébb, élt és ennek folytán hozott másod- és harmadbirósági ítéletek felp. képviselője kezéhez csak 1898. márcz. 16. s illetően 1899. jan. 31. kézbesittettek, a mulasztás ellenében védekezésül sikerrel azért nem hivatkozhatik, mert ez a felébb, a különélés elrendelése kérdésének érintése nélkül kifejezetten pusztán az ítéletnek az ideiglenes nőtartás fizetésében marasztaló része ellen intéztetett és ekként a felébb.-nek az Ítéletnek a különélés elrendelésére vonatkozó, már jogerős részére nézve szünetelő hatályt tulajdonítani nem lehet: mindkét alsóbiróság ítéletének vonatkozó részében való megváltoztatásával, a törvény által kizárt igazolás iránti kérelmet visszautasítani s ennek folytán a házasság felbontását szorgalmazó kérelmet, mint szintén felp.-nek keresetét, elutasítani, annak folyományául pedig kimondani kellett, h. a gyermek elhelyezésére