Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

CSALÁDJOG. 87 17555. Pozsonyi ítélőtábla: A per adataival, különösen 1894: XXXI Pozsony sz. k. város tanácsának bizonyítványával igazolást nyert t.-cz. azzal a ténykörülménynyel szemben, h. alp, a házassági életközös- Házasság felséget még 1897. ápr havában megszakította s ez időben nejét és bontása, gyermekét oda hagyta, öt terhelte a bizonyítási kötelezettség az 80. §. irányban, hogy az életközösség megszakítására s az eddigi közös A házastársi tartózkodási helyük elhagyására a neje szolgáltatott okot; minth. kötelességek azonban ez irányban alp. mit sem bizonyított, sőt a tárgyalás súlyos megsorán maga beismerte, h. felp. hozományának elköltése után ugy sértése, mint nejét, mint fiát odahagyta s azok eltartásáról nem gondoskodott: bontó ok helyesen lett megállapítva az, h. az alp. a házassági életközösséget szándékosan és jogos ok nélkül bontotta meg; minth. továbbá az a tény, h. alp. több mint két év óta nem teljesiti az együttlakásra s a kölcsönös támogatásra vonatkozó kötelmeit, a házastársi kötelességek súlyos megsértését foglalja magában; minth. végre a peres házasfelek között a hat hóra elrendelt ágy és asztaltól való különélés sem eredményezett kibékülést s igy meggyőződés szereztetett arról, h. a házassági viszony annyira íél van dúlva, h. az életközösség további fentartása a felp.-nőre elviselhetlenné vált, az elsőbiróság helyesen bontotta fel a házasságot az 1894: XXXI. t.-cz. 80. §. a) p.-ja és 85. §. alapján az alp. hibájából, ítélete tehát a házasság felbontására vonatkozó rendelkezésében ezen, a kk. gyermekre vonatkozólag pedig a saját indokaiból helyben volt hagyandó. — Curia: Hhagyja. (900. aug. 28. 1069.) 17556. Pestvidéki tsz: Jelen per tárgyalására a m. kir. igazságügyminister 8113/98. sz. rendeletével ezen kir. tsz. küldetett ki. Peres felek a bécsi cs. és kir. országos tsz -nek 1893. jun. 30. 37961. sz. a. kelt végzésével kölcsönös beleegyezés alapján, ágytól és asztaltól elválasztattak. Felp. a m. kir. belügyminisztertől 1898. jan. 11. 1331. sz. a. honosítási okiratot nyert s a honpolgári esküt Budapest főváros polgármestere előtt 1898. jan. 28. letette. Felp. a házasság felbontását az 1894: XXXI. t.-cz. 80. §. a) és c) p.-jai alapján kéri oly tények alapján, melyek a magyar állampolgárság megszerzése előtt jöttek létre, ez esetben tehát a H. T. 115. §. első bekezdésében megállapított jogszabályok alkalmazandók. Megjegyeztetik, h. felp. keresetét a magyar állampolgárság megszerzésétől számított 6 havi határidőben, tehát a 83. §. megállapított elévülési időn belül indította meg, a mennyiben az utóbb jelzett szakaszban megállapított hat havi határidő felp.-re nézve — figyelemmel a 145 §-ra is — a magyar állampolgárság megszerzésétől számítandó. Peres felek 1893. jan. 5-ig éltek együtt. Felp. a bontásra okul alp. durva bánásmódját, többször ismétlődő tettleges bántalmaztatását hozza fel. Alp. kicsapongó, pazarló életet folytatott, pararlás miatt gondnokság alá is helyeztetett, bűntett gyanújából vizsgálati fogságban is volt s felp.-t folyton zsaroló levelekkel üldözi. A hit alatt kihallgatott dr. P. E., dr. I. Gr., J. R., dr. K. R. és L. K. tanuk vallomásaival bizonyítva van, h. felp.-nő az alp.-el történt