Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KÖTELMI JOG. kárért, melyért első sorban a felelősség- egyedül a községi elől- Kártérítés, járóságnak mulasztást elkövető tagjait terhelhette és felp. közsé- A községi elölget az 1886 : XXII. t-cz. 86—88. §§-ai szerint csak akkor, ha járóság tagéi károsodást előidézett községi elöljáróság! tag által okozott kárt, jainak kára törv.-ben előirt jogorvoslattal clháritani nem lehetett és ha a térítési kötekárt okozó, vagyontalansága miatt, a kártérítésre képtelen Ez a lessége. panasz nem bir megállható alappal. A felébb, biróság Ítéleti tényállásában ugyanis a szerződést pótló A) a. árverési feltételek és a B) a. jegyzőkönyv alaki és tartalmi valóságát megállapítván, ebből jogszerűen következik, h. a felek között a bérleti viszonyból felmerült vitás kérdések elintézésénél a felek által elfogadott és az A) és B) a.-ban foglalt megállapodások irányadók. Már pedig az A) a. árverési feltételek 8. p. szer. alp.-ek feljogosittattak arra, h. az országos és heti vásárok tartama alatt, a hel}Tpénzt nemcsak a vásártéren elárusító idegenektől, hanem a helybei lakosoktól is szedhessék és felp. község kötelezettséget vállalt arra nézve, h. alp.-ek felhívására a községi elöljáróság a helypénz beszedésére segédkezet fog nyújtani. A bérleti ügylet jogi természetéből és a feleknek az A) és B) a.-ban kifejezést nyert szerződési akaratából nyilvánvalóan következik tehát, h. felp, feladatában állott, h. alp -ket mindama jogok gyakorlatába helyezze, a melyeket azoknak a létrejött szerződés biztosított és h. a bérlőket eme jogaik érvényesítésében támogassa. A felébb, bíróságnak panaszszal meg nem támadott, következően a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó ítéleti tényállása szerint azonban alp.-ek a bérleti szerződésen alapuló összes jogaikat ki nem használhatták, mert a helybeli lakosok a helypénzfizetést megtagadták és a szerződés ellenére a községi elöljáróság alp.-ket jogaik érvényesítésében nemcsak nem támogatta, hanem a községi bíró azt nyilatkoztatta ki, h. a helybeli lakosoktól a helypénz be nem szedhető, ezenfelül pedig idegen vásárosokatilletéktelen sátordij fizetésére kényszeritvén, azokat az alp.-ek javára eső helypénz fizetésének kötelezettsége alól felmentette, miből nyilvánvaló, h. felp. szerződési kötelezettségének meg nem felelt, minek következtében felp. az ez által okozott kárt megtéríteni tartozik. E szerint helyes a felébb, bíróságnak az a jogi döntése, h. a szerződésben kötelezett jogi oltalom elmulasztása, tehát a szerződés meg nem tartása következtében felp. kártérítési kötelezettséggel tartozik azokért a károkért, a mit a bérlők az által szenvedtek, h. a Párkány községbeli lakosok és mindazok, a kik a vásárrendezők felhívására sátorpénzt fizettek, az alp.-ek javára eső helypénzfizetés terhe alól menekültek. Felp-nek az az érvelése, h. az 1886 : XXII. t.-cz. rendelkezéséhez képest az alp.-ek által szenvedett kárért első sorban csak a községi elöljáróságnak a károsodásra okot szolgáltatott tagjai tartozhatnak vag}Toni felelősséggel, nyilván téves, mert a jelen esetben a községi bíró mint az egyik szerződő fél képviselője járt el, már pedig- az 1886 : XXII. t.-cz. 86. és köv. §-ainaJc rendelkezése csak akkor alkalmazható, ha a károsodás a községi elöljárónak hivata-