Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 311 18080. Kolozsvári tábla : Felp.-t mint bérbeadót az 1881 : LX. 1881: LX. t.-cz. 72. §-a értelmében törvényes zálogjog illette meg ugyan a t.-cz. bérlő által a bérlemény területén levő ingóságokra s pedig fél- 72. §. évi bérösszeg erejéig minden más követelést megelőzően, mig az Törvényes záingók a bérleti helyiségben, voltak; azonban ezen törvényes logjog. zálogjoga ugyanazon §. világos értelme szerint megszűnt azonnal, mihelyt a kérdéses ingók a bérlemény területéről elszállíttattak, amint az a fenforgó esetben az alp. ellen nyitott csőd folytán a leltározást eszközlő közjegyző rendelkezésére megtörtént, mert az elszállítás ténye a bérbeadó törvényes zálogjogát ípso jure hatálytalanította. (99. márcz. 27. Gr. 14. T. III. 391.) 18081. Curia: Az igényper tárgya csak az lehet, h. az 92. §. igénylő Tcépes-e kimutatni végrehajtás alá vont ingókra oly jogot, igényper tára mely alkalmas annak megakadályozására, h. a végrehajt- gya. ható követelése a lefoglalt ingókból kielégítést nyerjen. A kézizálogjog eme jogok közé nem tartozik, mert a r kézizálogjog egyedül azt a jogot alapitja meg, h. a jogosult eme jogánál fogva követelésének a zálogtárgyból leendő kielégítését követelheti, ellenben, minthogy a végrehajtás nem érinti a kézizálogra jogosultnak azt a jogát, h. követelését a kézizálogul lekötött ingókból kielégíthesse, annálfogva a jogosult fél vélt elsőbbségi igényeinek érvényesítése nem igényper, hanem elsőbbségi igény útjára tartozván, a felébb, biróság helyesen itélt akkor, midőn felp.-nek, ki a lefoglalt ingókat egyedül vitatott megtartási jogánál fogva kérte a foglalás alól felmenteni, keresetével elutasitotta. (Hasonló értelemben döntött a Curia: 96. G. 267. 900. G. 612/99. sz. a. stb.) (900. szept. 13. G. 289.) 18082. Curia: A tulajdonjogon kivül más jogok is szolgálhatnak az igényper alapjául annyiban, a mennyiben az érvényesíttetni kivánt jog a végrehajtási eladást gátolni alkalmas, vagy az illető jog gátolná azt, h. a végrehajtást szenvedő a lefoglalt dolgot jogérvényesen elidegenithesse; már pedig a C) a.-i számla szerint a kir. kincstár részére eladott képért az 1897. jul. 1. fizetendő vételárat ugyancsak a C) a.-i értesítés szerint felp. a végrehajtást szenvedő részére leszámítolván, ez idő szerint a jogi állapot az, h. a végrehajtást szenvedőt a kép tulajdonjoga nem illeti meg, mivel a vételár felp.-t illeti meg, ha pedig a vételi ügylet a kincstárt illetőleg érvénytelennek mondatott ki, akkor a leszámítolás következtében azt felp. szerezte meg, s ha felp. által a vételár érvényesítése iránti perben a vételi ügylet érvényesnek mondatik ki, akkor azt a kincstárra ruházta, a kép vételára szintén nem illeti meg, mivel a kép felp.-nek, mint a ki a vételárat leszámitolta, és a mit a kir. kincstár tudomásul is vett, adandó ki; felp. tehát a kép vételárának leszámítolásával arra nézve ez idő szerint oly jogot szerzett, mely az anyagi jogszabályok szerint a lefoglalt kép elárvereztetésének megakadályoztatására alkalmas és felp. ezt a jogát igényperrel érvényesítheti. (900. márcz. 31. I. G. 71.)