Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

YKGREHAJTASI ELJÁRÁS. 1881: LX. perben végrehajtási jogának megfelelő részben való megóvása tekint.-cz. tétéből ellentvethesse azt, h. felp. neki az adóstársnak a tartozás 30. §. tekintetében egymagával szemben fennálló jogviszonyból kifolyóan Kereset végre- megtérítéssel tartozik, oly összeg- erejéig", mely felp. részesedési hajtás meg- arányának megfelel, mivel felp. jogosan vissza nem követelhet szüntetése alp.-től az ennek részére a végrehajtás utján behajtott oly összeiránt. get, mely az anyagi jogszabályok szerint felp. t amúgy is terheli. Tekintve már most, h. a felébb, bíróság által tényállásul az lett megállapítva, h. alp. az egyik egyetemleges adóstárs T. J.. illetve örökösei pénzéből fizetett, de másfelől annak alapján, h, felp. ki nem mutatott valamely eltérő részesedési arányt, azt is megállapította, h. felp. az egyetemleges tartozásból T. J.-bal egyenlő arányban részesedett, ebből folyólag a felébb, bíróság jogszerűen mondotta ki, h. a T. J.-ot terhelő felerész erejéig alp. végrehajtási joga megszűnt és a felp. által a végrehajtás során teljesített fizetéseket helyesen tudta be az egész követelésből felp.-t terhelő fele részének törlesztésébe, a helyett, h. annak visszafizetését felp. részére megítélte volna s az ezen törlesztéssel fedezetlen maradt összeg tekintetében helyesen tartotta fenn a felébb, bíróság a végrehajtást felp. ellenében. (900. máj. 11. I. G. 148.) 35. §. 18074. Curia: Ha a végrehajtást szenvedett a szabálytalan Előterjesztés, foglalás ellen előterjesztéssel nem élt, és az meg nem semmisittetett, ugy a foglalás jogerőre emelkedett, és annak hatályát más perben nem érvénytelenittetheti. (99. aug. 31. I. G. 252.) 42. §. 18075. Győri tábla: Ha a végrehajtás az 1881 : LX. t.-cz. Visszvégre- 13. §-a értelmében az uj jogositott javára rendeltetik el, s utóbb hajtási igény, a végrehajtást szenvedő fél, a ki verujitással élt, az 1881 : LX. t.-cz. 42. §-ában megjelölt kérelmet terjeszti elő, a végrehajtást szenvedőnek a végből, h. visszvégrehajtási igénye veszélyeztetettnek megállapittassék, elég, ha kimutatja, h. a veszély az alapperbeli ellenfele, vagyis az engedményező irányában forog fenn. Indokok : A perújítás, mint az 1868 : LIX. t.-cz. 6. czime alatt megjelölt perorvoslatok egyike, az alapperbeli ellenfél ellen intézendő, s igy pernyertesség esetén, melynek az eredménye az, h. az alapperbeli ítélet hatályon kivül helyeztetik, az újított perben" kelt ítélet alapján az ujitó fél, közvetlen az alapperbeli s ujitott perbeli ellenfele ellenében nyer jogot a visszvégrehajtásra, mert az ítélet szerint most már ez vált kötelezett féllé, a végrehajtás pedig az 1881 : LX. t.-cz. 13. §. értelmében az ellen rendelendő el, a ki az ítéletben kötelezett félként fordul elő. Az 1881 : LX. t.-cz. 42. §-ában erről a visszvégrehajtási igényről van szó. A perbeli ellenfél ellenében keletkező ezt a visszvégrehajtási igényt az, h. az alapperbeli ellenfél az alapperben kelt ítéleten alapuló jogát másra engedményezte, s a végrehajtás az alapperbeli Ítélet alapján az 1881 : LX. t.-cz. 13. §. értelmében az engedményes javára rendeltetett el, meg nem szünteti, mert az engedményezés által az adós jogi állása nem változik, jogi helyzete terhesebbé nem válik; s igy, valamint a fizetés tényóből származható minden jogát, ugy az ujitott perbeli ítéleten és a teljesített fizetés tényén ala-