Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 307 hesse. Ez annál is inkább ki van zárva, mert az idézett 30. §. 1881 :LX. csupán a végrehajtató és a végrehajtást szenvedő közötti viszo- t.-cz. nyolcra vonatkozik, holott az árverési feltételek teljesitését joga 30. §. van szorgalmazni oly jelzálogos hitelezőnek is, kinek végrehaj- Kereset végretási joga egyébként nincs is. Az árverési vevő tulajdonjoga hiva- hajtás megtalból lévén bekebelezendő, az, h. vevő az árverési feltételeknek szüntetése eleget tett-e, a mennyiben esetleg e körül kérdés támad, a tkvi iránt. hatóság által per nélkül hozandó tisztába .... (900. ápr. 20. I. G. 111.) 18073. Curia: .... Felp. a felébb, biróság Ítéletét azért támadja meg, mert a felébb, biróság megállapitván azt, h. felp. és néhai T. J. a S. M.-sal kötött birói egyesség szerint egyetemleges adóstársak és h. a S. M. követelése a nevezett T. J. hagyatékából, tehát az adóstárs által fizettetett, az anyagi jogszabály helyes alkalmazása szerint a jelzett követelés a fizetés által megszűnt mindkét egyetemleges adóstársat illetően. Panaszolja, h. ezt a jogszabályt alkalmazta a felébb, biróság helytelenül, midőn a hitelező jogutódával t. i. "alp.-sel szemben megszűnt kötelmet részben létezőnek jelentette ki, mert jogszabály ugyan; h. ha az egyetemleges adóstárs fizet, ez által jogot szerez adóstársa ellen a megfelelő összeg megtérítésére, de ezt nem a hitelezőtől reáruházott végrehajtási jog alapján, hanem külön peruton érvényesítheti .... Felp. panasza alaptalan. Mert bár áll is az a jogszabály, h. ha az egyetemleges adóstárs fizet, ez által a követelés megszűnik és a fizető adóstárs nem a hitelezőnek szerzett végrehajtási jogánál fogva, hanem az adóstársával szemben fennálló tartozási jogviszonynál fogva követelhet megtérítést ; azonban aip., mint a néhai egyetemleges adóstárs özvegye a maga személyében nem volt egyetemleges adóstárs és miután a ténybeli megállapítás szerint néhai T. J. után leszármazó egyenes örökösök maradtak, a nevezett T. J.-nak nem volt örököse sem s igy a javára történt engedményezésnél fogva a végrehajtás folytatására jogosítottnak volt tekinteudő, ugy T. J. örökösei, mint felp. T. M. ellen, mivel az által teljesített fizetéssel a kötelem alakilag nem szűnt meg, azt pedig a végrehajtási eljárás során jelesen a folytatólagos végrehajtás elrendelésénél a végrehajtási eljárási szabályok szerint vizsgálat tárgyává tenni nem lehetett, h. az alp. által teljesített fizetés jogilag minő természetű volt. Ez azonban nem zárta ki, h. felp. a jelen végrehajtás megszüntetése iránti perben kérdés tárgyává tétesse, h. vájjon az alp. által teljesített fizetés jogilag nem esik-e olyan tekintet alá, mintha azt tényleg T. J., az egyetemleges adóstárs teljesítette volna, mivel a végrehajtás-megszüntetési per alapját az képezi, h. a végrehajtási jog a követelésnek fizetés vagy más módon való elenyészése következtében megszűnt: midőn azonban felp. a követelés megszűnésének azt a jogalapját állítja fel, h. a követelés megszűnt az által, h. azt alp. a T. J., illetve örököse vagyonából fizette ki, ezzel szemben viszont alp.-nek jogában áll, h. az ez alapon érvényesíttetni kivánt jogi igénynyel szemben e 20*