Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

U(íYVKDI RENDTARTÁS. 1874 : XXXIV. hág ásnak minősített - zagirászat által elkövetett cselekményre az t.-cz. 1874 : XXXIV. t.-ez. 39. §. első bekezdése alapján, pénzben kisza39. §. bott büntetés,pénzbüntetésnek tekintendő, ez azonban beJiajthatlanság Zugirászat. esetén szabadságvesztésre át nem változtatható. Indokolás : Az 1880 : XXXVII. t.-cz. 5. §-a szerint hatályában fentartott s az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1874 : XXXIV. t.-cz. 39. §. első bekezdése azt, a ki a nélkül, h. ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok, vagy hatóságok előtti képviselését üzletszerűen folytatja, kifejezetten pénzbirsággal rendeli büntetni. A törv.-ben meghatározott eme büntetési nemre nézve a B. T. K. javaslatának indokolása (hivatalos kiadás 123. lap) reá mutat arra, h. Magyarországban már a régibb törvények és gyakorlat szerint is alkalmazásban volt és van a birság s a javaslat e büntetési nemet a mostani viszoiryokhoz alkalmazott módozatok és feltételek által fentartva, annak jogi természetére megjegyzi; h. az nem magánbüntetés; hanem közbüntés. Tekintettel arra, h. a zugirászat által elkövetett cselekmény büntetése, a cselekménynek közérdeket sértő minőségéhez képest kétségtelenül közbüntetést képez, s az 1848 : XVIII., 1872 : VI., 1876 : XIV. t.-cz.-nek rendelkezéseiből is kitűnik, h. törvényeinkben közbüntetésül alkalmazott birság a K. B. T. K. 15 §. 2. p.-ja szerint alkalmazandó bénzbüntetéssel egyértelmű kifejezésként s miként az 1883 : XLIV. t.-cz. 100., 101. és 108. §-ok egybevetéséből megállapítható, ugyanegy értelemben felváltva is használtatik, s ennélfogva abból, h. az 1874 : XXXIV. t.-cz. 39. §. első bekezdése a pénzben kiszabandó büntetést pénzbírság szóval fejezte ki, sem a büntető törvénykönyv vonatkozó indokolása, sem az említett törvényszakaszok szerinti gyakorlat folytán nem következtethető, h. a törv. azzal, miszerint a pénzben kiszabandó büntetést pénzbirságnak nevezte meg, azt kívánta volna kifejezni h. a zugirászat cselekménye magánbüntetés jellegét viselő birsággal s nem a kibágások büntetéséül alkalmazandó közbüntetést képező pénzbüntetéssel büntetendő: tekintettel továbbá arra, h. az 1880 : XXXVII. t.-cz. a fegyelmi és rendbüntetéssel, tehát a határozottabb értelemben vett birsággal büntetendő cselekményekre vonatkozó előbbi törvények és rendeletek hatályban maradása iránt a 4. §-ban rendelkezett, a zugirászatra vonatkozó törv. hatályban fentartását pedig külön, u. a. t.-cz. 5. §-a rendelte el, s ugyanazt a cselekményt kihágásnak minősítette : a törv. emiitett rendelkezéseiből is az következtethet h. az E. L. T. a zugirászat büntetésére vonatkozó törv. fentartásáról a rendbírsággal büntetendő cselekményektől külön intézkedve, a kihágásnak minősített zugirászat cselekményét nem birsággal, hanem a K. B. T. K. 15. §. 2. p.-ja szerinti pénzbüntetéssel büntetendőnek kívánta megállapítani: ugyanazért a cselekmény minőségéhez s az annak büntetésére vonatkozóan felhozottakhoz képest, a zugirászat cselekménye miatt az 1874 : XXXIV. t.-cz. 39. §. első bekezdése alapján kiszabandó büntetés, nem pénzbirságnak, hanem pénzbüntetésnek tekintendő s kifejezetten mint ilyen állapítandó meg. Minthogy azonban az