Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

LO DOLOGJOG. Legelöillet- jtydődje és ennek jogén alp. a szóban forgó illetménynek hosszabb némi eladása ™° °'^a van birtokában: kétségtelenné teszik, h. a felp.-ek jogelődje M. A., mint eladó és alp. jogelődje, N- D., szerződési akarata oda irányult, h. a kereset tárgyává tett legelőilletmény is a külsőséggel együtt eladás, illetve vétel tárgyát képezi és h. az az alp. jogelődjének eladatott és az azt e réven megszerezte ; az elsőbiróság ítéletét ezekből az okokból helybenhagyni kellett. (99. jan. 3. 4077/98.) Curia: Hhagyja. (99. nov. 22. 2779 ) Majorsági 17442. Curia: Felp. lényegileg azon az alapon támadja zsellérbir- meg a felébb, bíróság Ítéletét, h. a felébb, bíróság nem vette tok. figyelembe az 1896 : XXV. t.-czikket s különösen annak 10. §-át, mely szerint a váltság-összeget megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napjáig az eddigi szolgálmán3^ok továbbra is teljesitendők, h. felp. azon az alapon, h. alp.-ek felajánlott szolgalmányait el nem fogadta, keresetével nem volt elutasítható ; végül h. az alp.-i két tanú vallomásával a most említett ténykörülmény meg sem volt állapitható, mert ezek a tanuk maguk is zsellérek lévén, érdekeltek. E panaszok egyike sem bír jogszerű alappal, mert a bizonjitékok szabad mérlegeléséből önként folyik a tanuk vallomásainak, mint bizonyítékoknak, a szabad mérlegelhetése a tekintetben, h. azokkal mely tényállítások vétessenek bebizonyitottakul s mert — jóllehet az állítólag érdekelt tanukat felp. felülvizsgálati kérelmében meg nem nevezte, — mégis a per során kihallgatott azokra a tanukra nézve, a kikről felp. azt állítja, h. azok is zsellérek, a S. E. 86. §-ában foglalt esetek egyike sem forog fenn, mert továbbá a felébb, bíróság ítéletének indokolásában kimondotta, h. az 1896 : XXV t.-cz. 10. §-ának második bekezdése értelmében kétségtelen, h. alp.-ek, mint a bérföldek birtokosai, a megválthatóság iránt folyamatban lévő perben, a váltságösszeg megállapítása tárgyában hozandó ítélet jogerőre emelkedéséig, az eddigi szolgálmányokat teljesíteni kötelesek; a felebbezési bíróság tehát figyelemmel volt a most idézett törv.-re s különösen annak 10. §-ára, de miután a felébb, bíróság tényállása szerint felp. alp.-ket az 1892. ápr. 1-től kezdve szolgálmányaik teljesítésére nemcsak fel nem hívta s nekik a munka tárgyát nemcsak h. ki nem jelölte, hanem az alp.-ek által a felajánlott munkát még vissza is utasította: a felébb, bíróság ezért utasította el felp.-t ezen az alapon keresetével; ezzel azonban a felébb, bíróság sem az 1896 : XXV. t.-cz. 10. §-ában foglalt rendelkezést meg nem sértette, sem pedig más anyagi jogszabályt meg nem sértett, mert a felp.-i földek használatáért munkával, szolgálmánynyal és pedig egy-egy évre határozott számban megállapított analóg napszám teljesítésével tartozván az alp.-ek, a dolog természete szerint annak teljesítésére felhivandók s a munka tárgya nekik kijelölendő s mert ennek a jogviszonynak természetéből következik egyrészről az is, h. a szolgálmányi tartozást a földtulajdonos az által, h. azt fel nem használja, pénzbeli tartozássá át nem változtathatja s másrészről, feltéve, h. a zsellérek évi napszámaikat leszolgálni készek voltak, az első évben felhasz-