Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

D0LO(;j()(i. tudomásuaknak lévén tekintendők, az, h. a vevő az idézett törv.- Dologi teher, ket ismerte-e vagy sem? a kérdés tárgyává tett jogviszony meg1- Kisajátítási Ítélésére nézve befogással nem lehet. Ezekből következik, h. a járulék mennyiben a vevő ennek a tehernek a viselését magától elháritani, illetve annak az eladó fél által való megtérítését a maga javára biztosítani kívánja : az ő feladatához tartozik gondoskodni arról, h. ebbeli mentességének, illetőleg visszatérítési jogának biztosítására alkalmas kikötés az adásvételi szerződésbe felvétessék. Ily kikötés nem létében a kisajátítási járulék lejárt részletei az által viselendők, a ki azoknak esedékessége idejében az illető ingatlan tulajdonosa volt A szerződő felek egymás közti jogviszonya szempontjából azonban a tulajdonossal ugyanazon tekintet alá esik az a vevő, a ki az adásvételi szerződés alapján a tulajdonjognak átruházását követelni jogosult. Végül megjegyeztetik, h. az 1884 : XVIII. t.-cz. 4. §. szerint az uj tulajdonos a kisajátítási járulék fizetéseért az esedékesség napjától számított két éven belül — annak bekebelezése nélkül is — felelős ugyan, de ellenkező kikötés hiányában a törvénynek ez a rendelkezés nem érinti az uj tulajdonosnak azt a jogát, h. az általa fizetett járulék visszatérítését attól követelje, a ki az esedékesség időpontjában az ingatlan tulajdonosa volt. (Kelt Budapesten, a Curia polg. szakosztályainak 1899. okt. 27. tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi nov. 17. tartott teljes ülésben. 67. sz. polg. döntvény.) 10. Úrbér. 17441. Temesvári tábla: Alp. nem mutatta ugyan ki, h. a Legelőilletjogelődje, néhai N. D. és felp. jogelődje, néhai M. A. között lé- mény eladása. tesült, a perhez 1 •/• és 2 •/. alatt csatolt szerződések erejénél fogva N. D. a külsőséggel a kereset tárgj^át képező legelőilletményt is megvette, sőt kifejezetten beismeri, h. a legelőilletmény a felhívott szerződésekben kifejezetten meg nem említtetik. Az 1871. LIII. t.-cz. 56. §. végbekezdése szerint, a legelőilletmény a belsőség tartozékául tekintendő és ezt a vélelmet az alp. által vitatott és a felhívott és kihallgatott tanuk által is bizonyított az a szokás, h. Liebling községben a legelőilletmény a külsőség tartozékának tekintetik, meg nem czáfolja, s igy alp. védekezése e részben nem bír elfogadható alappal. Minthogy azonban a per adatai által és a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyított tény az, h. a községi közlegelő, a bírósági beavatkozást megelőzően a volt úrbéresek között már részben tényleg fel volt osztva, és h. alp. jogelődje az általa 1869. és 1872. években megvett külsőséggel a már tényleg kiosztott legelőilletményt is birtokába vette és azt már felp.-ek jogelődje életében birta és használta, a nélkül, h. a felp.-i jogelőd a birtoklás ellen fellépett és a legelőilletmény birtokát a maga részére követelte volna; minthogy a felp.-i jogelődnek az a magatartása, h. az alp.-i jogelőd birtoklása ellen fel nem lépett, hanem azt hallgatag eltűrte, és h. az alp.