Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

ÖRÖKLÉSI JOG. 129 élők között szabadon rendelkezhessen és e tekintetben gátló kö- Végrendeleti rülmónyt 1. r. alp.-re nézve az sem képezett, h. 1. r. alp. a öröklés, végrendeletben általa és férje által egymásnak kölcsönösen szánt Közös végrenelőnyöket férje elhaltával elfogadta, mivel azok az előnyök nem delet. voltak részére attól a feltételtől függőleg biztositva, h. elfogadásuk esetében saját vagyona felett élők között szabadon ne rendelkezhessen. (99. nov. 22. 5051.) 17636. Curia: Az 1876: XVI. t.-cz. 4. §. értelmében abban Végrendeleti az esetben, ha az Írásbeli magánvégrendeletet egész terjedelmé- tanuk képesben nem a végrendelkező irta alá, a tanuk közül legalább kettő- sr-í/(>. nek irni és olvasni tudni kell. A dolog természetéből s a törvény eme rendelkezésének czéljából következik, h. ezzel a kellékkel csak az a tanú birhat, a ki a végrendelet nyelvét érti. Örökhagyó megtámadott végrendelete magyar nyelven van szerkesztve, az tehát a fentebb idézett törvényszakasz értelmében érvényesnek csak akkor lenne tekinthető, ha az alkalmazott tanuk közül legalább kettő magyarul irni és olvasni tudna. Minth. azonban a tanúkihallgatás során megállapittatott, h. az alkalmazott végren deleti tanuk közül magyarul egyedül N. G. tud, örökhagyónak fentebb körülirt végrendeletét érvénytelennek kimondani és ennek következményeképp az annak alapján B. S. javára bekebelezett tulajdonjog kitörlését elrendelni kellett. (900. aug. 29. 4319.) 17637. Győri tábla: Felp.-ek özv. V. J.-né végrendeletét Vak ember egyedül azért támadták meg, mert a végrendelkező a végren- végrendelete. delet tétele idejében vak volt és e testi fogyatkozása miatt az 1886: VII. t.-cz. 21. §. c) pontja értelmében szerintök magánvégrendeletet nem tehetett. A megtámadott végrendeletet azonban ezen az alapon a kir. tábla nem találta érvénytelenithetőnek; mert az 1886: VII. t.-cz. emiitett rendelkezése a vakoknak nem végrendeleteire, hanem csak egyéb okirataira nézve alkalmazható. A végrendeletekre nézve külön törvény az 1876: XVI. t.-cz. határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett alakilag érvényes végrendelet tehető, a tekintetben tehát, vájjon valamely végrendelet alakilag érvényes-e, egyedül ennek a törvénynek rendelkezései alkalmazandók. Minthogy pedig ennek a törvénynek 21. §. csak a némákat, süketnémákat és 18 éven alóli kiskorúakat sorolja fel olyanokul, akik csak közvégrendeletet tehetnek, a vakokat ellenben ezek között fel nem emliti, világos, h. a vakok írásbeli magánvégrendeletet érvényesen tehetnek és ennek folytán a megtámadott Írásbeli magánvégrendelet, amely mint ilyen az idézett t.-cz. 6. p. rendelkezésének teljesen megfelel, pusztán azért, mert nem közvégrendelet alakjában jött létre, meg nem támadható. (98. jun. 10. 2386.) — Curia: Hhagyja. (99. nov. 8. 1933.) 17638. Curia : Végrendelkező K. A. és K. V. tanuk valló- Végrendelet mása szerint irni-olvasni tudott, illetve ezt a tanuk által vezetett felolvasása iskolában megtanulta és a végrendeleti tanuk vallomásából sem aláírás előtt. tűnik ki, h. végrendelkező a végrendeletet más körülmény miatt alá nem Írhatta, ennélfogva az 1876: XVI. t.-cz. a §. esete fenn Márkus : Felsőbíróságaink elvi határ. XI. 9