Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

130 ÖRÖKLÉSI JOG. Végrendeleti nem forogván és az sem lévén kizárva, h. végrendelkező a jeöröklés. lenlétében írásba foglalt végrendeleti okiratot be nem tekintette, Végrendelet a szóban forgó végrendelet egyedül abból az indokból, h. a végfeloUasása rendeletet nem az azt aláirt tanuk egyike, hanem a végrendelkezésaláírás előtt nél szinte közreműködött, de tanúi minőségben az okiratot alá nem irt A. B. olvasta fel, annál kevé^bbé érvényteleníthető, mert kétségtelen lévén az, h. a végrendeletet az örökhagyó és a tanuk jelenlétében A. B., L. T. egyik végrendeleti tanúnak tollba mondván és az elkészült okirat aztán A. B. által ugyancsak a végrendelkező és a tanuk előtt felolvastatván, ugy a végrendelkező, mint a tanuk az okirat tartalmát teljesen megértették és meg is értették, mint azt az örökhagyóra nézve a tanuk a záradékban, valamint V. J., L. I., L. J., és M. F. végrendeleti tanuk, tanuként történt kihallgatásukkor is bizonyították, és minthogy V. J., L I. és M. F. azt is bizonyítják, h. végrendelkező élő szóval is kijelentette, h. vagyonát férjének hagyja, s ez a végakarati kijelentés a végrendelet tartalmával megegyezik, nem lehet kétség arra nézve, h. a tanuk és a végrendelkező jelenlétében készült és általuk megértett végrendeleti okirat tartalma örökhagyó végakaratának megfelel és ezzel szemben L. T. abbeli vallomása, h. véleménye szerint végrendelkező az okirat tartalmát meg nem értette, annál kevésbbé jöhet figyelembe, mert a végrendeletnek záradékát, melyben az erre vonatkozó törvényszerű tanúsítás benfoglaltatik, ez a tanú is aláirta. Ebben a záradékban pedig annak bizonyítása, h. örökhagyó az okiratot saját végrendeletének kijelentette és a tanuk jelenlétében aláirta, illetve kézjegyelte, benfoglaltatván, a megtámadott végrendelet érvényességét az előadott indokok alapján megállapítani .és ennélfogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett. (99. nov. 23. 3961.) Alaki kellékek 17639. Curia: A másodbiróság ítélete hhagyatik indokaipótlása ból s azért: mert annak, h. az Írásbeli magánvégrendelet alkotásánál a törvényben megszabott alakiságok megtartattak, magából az okiratból, mely a végrendelkezést tartalmazza, kell ugyan hUüfini s ennek hiánya tanúvallomások, vagy más bizonyítékokkal nem pótolható; a jelen esetben azonban az, h. néh. V. I. végrendelete alkotásánál a törvényben megkívánt alakiságok megtartattak, mint ez a másodbiróság ítéletének indokaiban kifejtve van, magából a végrendeletből kitűnik s a tanuk vallomásai nem is az alaki kellékek hiányának pótlásaként fogadtattak el bizonyítékul, hanem a végrendeletben foglalt, felp.-ek által megtagadott tények és körülmények bizonyítására, ezeknek tanúvallomás áltál való bizonyítása pedig kizárva nincs. (900. márcz. 27. 4886/99.) Szóbeli vég- 17640. Curia: Az 1876 : XVI. t.-cz. 15. §-a nem foglal rendelet, magában oly rendelkezést, melynél fogva a szóbeli végrendelet alakszerűségei tekintetében bizonyos sorrend volna megtartandó, azt azonban határozottan elöszabja, h. a végrendelkező kijelentse, miként nyilatkozatát szóbeli végrendeletnek kívánja tekintetni. Sz.