Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

CSALÁDJOG. 93 más férfival együtt él, habár a különélés alp. viselkedése miatt 1894 : XXXI. szakadt volna is meg-, felp.-nek ez alapon támadt joga fenti té- t.-cz. nyénél fogva elenyészett, mivel ha a különélő nő a különélés 102. §. alatt más férfival lép benső viszonyba, a férj arra, h. nejét visz- Ideiglenes szafogadja, vagy azt külön eltartsa, nem kötelezhető. (99. decz. tartás. 14. I. G. 468.) 17566. Curia: Általánosan elfogadott jogszabály lévén az, h. a férj tartási kötelezettsége mindaddig fennáll, mig a végleges elválás ki nem mondatik és a vag}^onjogi viszonyok végleg nem rendeztetnek, az az eldöntendő jogkérdés, h. miután a házastársi együttélést felp. szakította meg az által, h. alp. házától távozott s az oda való visszatérést még a per indításáig sem kísérletté, alp. mégis kötelezhető-e arra, h. a tőle különváltan élő nejét eltartsa? Ez irányban a törvényes birói gyakorlat által elfogadott jogszabály az, h. a mennyiben a férj a tőle eltávozott nejét nem hajlandó visszafogadni, a feleknek viszonyai olyan természetűek, a melyek a nő visszatérhetését kizárják, s a férj nejével szemben nem képes oly tényeket kimutatni, a melyek a házastársi együttélés felvehetését lehetetlenné teszik, a férj neje részére tartásdíjban marasztalandó még az esetben is, ha meg van állapítva, h. eredetileg a nő hagyta el alapos ok nélkül a férje házát. (900. I. G. 215.) 17567. Curia: Alaptalan felp.-nek az a panasza, h. a felébb, bíróság a kereset elutasításával azt az anj^agi jogszabályt sértette volna meg, a mely szerint a férj neje tartásáról és betegségében gyógykezeltetéséről és ápoltatásáról még akkor is gondoskodni tartozik, ha nejével nem él közös háztartásban, midőn nejének különélése jogos. A válóperbeli felsőbirósági ítéletek indokainak tartalma szerint férje házától való eltávozás által felp. szüntette meg a házassági együttélést, azonban sem a válóperben, sem a jelen perben tényül meg nem állapíttatott az, h. a házassági együttélés megszakítására a férjnek oly viselkedése adott volna okott, a mely a megszakítást indokolttá és jogossá teszi. A válóperbeli elutasító ítéletek meghozatala után pedig a felébb, bíróság ítéletének megállapítása szerint felp. a házassági együttélés visszaállítására kísérletet sem tett, sőt a férj visszafogadási ajánlatára kijelentette, h. férjével együttélni nem akar. Az a körülmény, h. a válópert a férj indította meg, nem szolgálhat jogos okul arra, h. a válóperbeli kereset elutasítása után felp. az őt eltartani és ápolni kész férjhez vissza ue térjen és tőle elkülönített pénzbeli tartási és ápolási egyenértéket követelhessen, mert a közjegyzői okiratba foglalt egyesség szerint a peres felek mindegyike, tehát felp. is, a házassági kötelék felbontásába beleegyezett és a válóper megindítása ennek a megegyezésnek volt a következménye. Minthogy pedig jogszabály az, h. a férj, a ki az együttélés megszüntetésére és annak fentartására okot nem adott, nejét csak saját házában eltartani és betegségében ápolni tartozik, külön helyen gyógykezeltetni pedig vagyoni tehetségéhez képest is csak akkor, ha a nö különclése nem a házassági