Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

KÖTELMI JOG. 59 ajándékozónak az ajándékozás alkalmával fennállott tartozásáért. Ajándékozás, ha az ajándékozónál a kielégítési alap hiányzik, felelősséggel Ajándékozás tartozik, alkalmazást nem nyerhet, tehát ezt a jogszabályt R és köteles rész. felebbezési biróság meg nem sértette. Másfelöl pedig tételes törr.. vagy általánosan elfogadott jogszabály hiányában nem állitható fel oly jogszabály, h. az, a lei végrendelet következtében oly örökséghez jut, mely végrendelet nélkül mást, tudniilik a törv.-es örököst illette volna meg, felelős a törv.-es örökös adósságaiért, vagy h. a hitelező feljogositható, h. köretelésének kielégítése czéljából adósának esetleg kötelesrész iránti igényét, melyet az nem hiván érvényesíteni, a hitelező érvényesíthesse. A mi pedig felp. felülvizsgálati kérelmében előadott azt a további panaszt illeti, h. a felebbezési biróság megsértette azt a jogszabályt, h. a ki dolose jár el a hitelező igényének kijátszása ozéljából, a hitelezőnek akár közvetlenül, akár azok utján, kiknek vagyont juttatott, felelős és ebből folyólag a felebbezési biróság egyszersmind eljárási szabályt is sértett azzal, h. a dolosus eljárás bizonyítása czéljából a felajánlott bizonyítási eljárást nem rendelte el. Kétséget nem szenvedhet ugyan, h. bizonyos körülmények között, nevezetesen akkor, a midőn a végrehajtást szenvedő örököstár sóival, az ö hitelezője kijátszására, rosszhiszemüleg összejátszik, a hitelező a károsítok ellen kártérítési keresettel fellépni jogosult. E jog érvényesítésének azonban s előfeltétele, a dolog természete szerint az, h. a végrehajtást szenvedőre valamely örökség vagy hagyomány szállott leyyen és h. a perbe vont örökösök a fedezési alap elvonásával rosszhoz mide'y közreműködtek. Ez esetben azonban eme előfeltételeknek egyike sem forog fenn. Felp. ugyanis felebbezési beadványában tett előadása szerint, melynek tartalmát a felebbezési tárgyaláson a felebbezési biróság ítélete szerint előadván, mint ilyen tehát tekintetbe veendő, azt kívánta bizonyítani, h. S. J. nem volt könnyelmű ember, e szerint S. M. végrendeletében nem azért tagadta ki S. J.-t, hanem azért, mert az öreg S.-nak. t. i. S. M.-nak kifejezett czélja volt a felp. követelése kielégítésének meghiúsítása, felp. tehát kereseti jogalapjának felállításában a S. M. végrendelkezési eljárására kívánja a kijátszást visszavezetni; S. M. végrendelkező azonban felp.-sel sem kötelmi, sem családi viszonyban nem állott, következőleg jogai gyakorlásánál felp. érdekeire tekintettel lenni nem tartozott. Ily helyzetben végrehajtató azt a kérdést fölvetni, h. S. M. mennyiben volt jogosult a végrehajtást szenvedővel a végrendeletet akkép megalkotni, mikép azt megalkotta: csak az esetben volna jogosult, ha ezt a tételes törv. vagy a törv.-es joggyakorlat megengedné; fennálló jogrendszerünk szerint azonban ily jog az örökös hitelezőjét meg nem illeti, mivel a törv.-es osztályrész követeléséhez való jog csak a jogosítottaknak örököseire száll át. (curiai döntvény 43. sz.) A felebbezési biróság tehát az által, h. arra a körülményre a bizonyítási eljárást el nem rendelte, h. S. M. végrendeletét minő czélzattal alkotta, sem eljárási jogszabályt nem sértett, sem pedig anyagi jogszabályt