Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

58 KÖTELMI JOG. Ajándékozás, tehetők: az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával stb. (98. ápr. 19. 730.) — Curia: Hhagyja. (99. jan. 10. 4589/98.) 16158. Curia: A felebbezési bíróságnak ebbeli felfogása A megajdndé- annyiban téves, h. oly esetben, midőn valamely vagyon átruhákozott felelős- zása részben ajándékozás, részben visszterhes, harmadik személyeksége. nek az ajándékozásból az ajándékozott vagyon erejéig érvényesíthető követelésének magtározhatása czéljából megállapítandó, h. a vonatkozó ügylet mily érték erejéig képez ajándékozást, mivel a megajándékozott ily esetben csak a számszerűen meghatározott ajándékozási érték erejéig tartozik felelősséggel az ajándékozó hitelezőinek. (98. jun. 10. I. G. 140.) Ajándékozás 16159. Curia: Felp. a felebbezési bíróság Ítéletét azért és köteles rész. támadja; mert szerinte tévesen értelraeztetett a S. M. hagyatéka tárgyalásánál felvett jegyzőkönyv, a mely szerint S. J. elfogadván az atyja, néh. S. M. végrendeletét, a melyben S. J. kitagadtatok a felebbezési bíróság ennek ellenére mégis azt mondja ki az emiitett tárgyalási jegyzőkönyv alapján, h. S. J. a kötelesrész követelése iránti igényéről le nem mondott, holott abban, h. a S. M. végrendeletét elfogadta és hozzájárult ahhoz, h. a hagyaték a szerint adassék át, a kötelesrész követeléséről való lemondás is bennfoglal tátik; megtámadja továbbá felp. a felebbezési bíróságot azért is, mert szerinte, ha valaki lemond a kötelesrész kielégítése iránti igényéről, a ki ilyként megszabadul a kötelesrész kielégítésének terhétől, az a kötelesrészre jogosított hitelezőinek, mint megajándékozott felelős s a felebbezési bíróság a kereset elutasításával ezt a jogszabályt megsértette. Felp.-nek most jelzett panaszai törv.-szerű alappal nem bírnak; mert ha a bíróság tévesen értelmezte is a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv ide vonatkozó részét, ez a kérdés csak akkor birna fontossággal, hogyha az a körülmény, h. S. J. elfogadván a néhai S. M. végrendeletét és azzal szemben kötelesrész iránti igényét nem érvényesítette, a kiskorú alp.-ékkel szemben s a kik a vég-rendelet következtében helyette örököltek, a kötelesrész erejéig a perbe vont kiskorúak javára ajándékozást képezne. Azonban S. M. végrendelkező íiát, S. J.-t a megállapított tényállás szerint kitagadván, S. J. nem jutott abba a helyzetbe, h. a nevezett S. M. örökhagyó vagyona, vagy annak egy része az ő jogkörébe jutott volna, a kiskorú alp.-ek tehát nem apjuk jogán, hanem végrendelet alapján közvetlen az örökhagyó után örököltek, következéskóp S. J.-nak az a ténye, h. a végrendeletet, mely őt törvényes örökösödési jogából kizárja, meg nem támadta, a kiskorú alp.-ek javára ajándékozásnak nem tekinthető. Ebben a tényben az ajándékozási szerződés alkateleme, mely által valamely dolog valakinek visszteher nélkül átengedtetik, bent nem foglaltatik, mert ehhez az kívántatik, h. az ajándékozó az ajándékozott dolgot maga megszerezte legyen és ugy adja tovább, meg nem szerzett jogról való lemondás, a nélkül; h. az rendesen másra átruháztatnék, ajándékozást nem képez. Es igy az alp. kiskorúakkal szemben az a jogszabály, h. a megajándékozott az