Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

56 KÖTELMI JOG. Haszon- szerint tényként van megállapítva, h. S. I. a részére engedélyekölcsön, zett kézi zálogkölcsönüzlet biztositékául tette le azt a két darab, egyenként 1000 frt névértékű aranyjáradék kötvényt, melyet özv. S° L-né, amidőn az üzlet férje elhunyta után reá ruháztatott, továbbra is biztositékul hagyott és a mely az özv. S. L-né ellen vezetett végrehajtás alkalmával foglalás alá vétetett, továbbá, h. ugyanezt a két darab kötvényt S. I.-nak alp. F. H. fia czég adta oly feltétellel, h. neki S. I. 5°/o kölcsöndijat fizet, a kötvények értékének megfelelő váltót ad, s a kötvények szelvényeit vagy azok értékét kiszolgáltatja. Tényként van meg állapítva a felebbezési bíróság ítéletében az is, h. özv. S. L-né ellen a végrehajtás ama követelés miatt vezettetett, a mely a kötvények névértékéről kiállított váltón alapul. Felp.-ek, mint S. I. örökösei a tényállás szerint igényüket abból származtatják, h. a váltó adásával jogelődük a két kötvényt vétel utján tulajdonul megszerezte, ellenben alp.-nek a védekezése az, h. a váltó csakis fedezetül adatott és h. közte és S. I. között a két kötvényre nézve nem vétel, hanem haszonkölcsönügylet jött létre. Az a két rendbeli tény, h. a biztositékul letett kötvény után S. I. kölcsöndijat fizetni s a lejárt szelvényeket a F. H. és fia czégnek kiadni tartozott, ellene szól annak, h. felp.-ek jogelőde S. I. a két kötvényre vételügyletet kötött, mert a vételből eredő tulajdonjog lényegével ellenkezik az, h. a tulajdonos saját dolgától másnak kölcsöndijat fizessen s a megvett dolog jövedelmével ne rendelkezzék. De másrészről nincs is megállapítva a felebbezési bíróság ítéletében oly tény, melyből jogilag az következnék, h. S I. a váltót fizetés fejében adta, sőt az sincs megállapítva, h. attól az időtől kezdve, midőn a két kötvény az özv. S. L-né javára szolgáló biztosítékká vált, felp.-ek jogelőde továbbra is váltókötelezettségben maradt, avagy annak váltókötelezettsége alapján felp.-ek a váltó értékét kifizették. Nincs tehát ténybeli alap arra sem, h. az ügylet létrejöttekor, melyről felp.-ek azt vitatják, h. az vétel volt, a vételi szerződés lényegéhez tartozó vételár a felek között kiköttetett Az ügylet, a mely felp.-ek jogelőde S. I. és F. H. és fia czég közt a két kötvényre létrejött, a haszonkölcsönnel hasonló szerződés jogi természetével bir, s így ezzel a szerződéssel a tulajdonjogot S. I. a kötvényekre meg nem nyerte. Az ügyletnek ezzel a minősítésével nem áll ellentétben az, h. a szerződés tárgya elhasználható dolog volt, mert a haszonkölcsön tárgya is csak rendszerint, de nem kizárólag elhasználhatlan dolog, mivel az elhasználható dolog használatát is a felek oly megszorítással láthatják el, h. az elhasználatlan dolog használatával egyenlővé válik. Az sem lényeges ellentét, h. a két kötvény használata nem ingyen, hanem dijfizetés mellett engedtetett át, mert az a rendelkezés, h. a kötvények szelvényeit S. I. kiszolgáltatni tartozott, s h. a felek a fizetendő dijat kölcsöndijnak jelölték meg, világosan feltünteti azt, h. a felek a dijat mellékkikötésnek, s az ügyletet a haszonkölcsönnel egyenlő természetűnek tekintették. Nem bir tehát alappal felp.-nek a felülvizsgálati kérelmükben előterjesztett az