Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

52 KÖTELMI JOG. Bíróilag nem azokat vagy sem: az alp.-re nem tartozik", alp.-re nézve teljesen érvényesithe- irreleváns az, h. meg volt-e felp.-nek a 200 darab részvény tö kötelezett- vagy sem. Arra nézve, h. a szóban forgó részvények valósággal ségek. meg voltak és alp. rovására tényleg eladattak: D) a. tőzsdeÁrkülönbö- ügynöki kütjegy bizonyítékot nem képez, mert ez csak a felp. zeti ügylet, részéről a tőzsdén kötött eladás igazolására szolgál, a nélkül azonban, h. az ügylet megkötésén kivül az áru tényleges meglétét bizonyítaná. Miért is felp. ezen az alapon sem követelheti az árkülönbözetet és az alp. rovására történtnek nem tekintheti eladás után a provisiót és óvási dijat. (97. szept. t. 1896.) — Budapesti tábla: Hhagyja. Helyesen fejtette ki az elsőbiróság, h. a kereset alapjául szolgáló ügylet kizárólag a tőzsdei árkülönbözet fizetésére irányult és h. ennélfogva abból mint fogadásszerű szerencsejáték természetével biró ügyletből rendes polgári biróság előtt érvényesíthető követelés nem származik. Az elsőbiróság által ide vonatkozóan felhozott indokokat a tábla is elfogadja, főleg azért, mert' a 4. •/. a. elszámolásból és annak ebből a záradékából: „engagementja 200 állam vasúti részvény á fi. 368. á la hausse", egybevetve ezt a pernek az elsőbiróság által felsorolt egyéb adataival, nyilvánvaló, In. a szerződő felek szándéka nem irányult arra, h. felp. a szóban forgó értekpapirokat tényleg szállitsa és alp. azokat vegye át, hanem h. az ügyletnek czélja alp. részéről kizárólag az áremelkedésre s az árkülönbözet megtérítésére irányzott tőzsdei speculátió volt és erről felp. is tudomással birt. De ha a kereseti ügyletnek ez a jellege nem volna is megállapítható, felp. kereseti követelése mégis alaptalan, mert felp. mint az ügyletbe a keresk. törv. 381. §-a értelmében önszerződő félként belépett bizományos, kinek eme belépése által bizományosi minősége teljesen meg nem szűnt és a ki a vétel alkalmából felmerült bizományi dijára nézve alp.-tői a 4. és 5. •/• a. szerint már kielégítést is nyert, a papírok kényszereladása alkalmából felmerültnek állított kereseti árkülönbözetnek és az eladásáért járó bizományi dijának s az eladással kapcsolatos kiadásainak megfizetését alp.-tői jogosan csak abban az esetben követelhetné, ha az állítólag eladott papíroknak tényleg birtokában volt és azokat a keresk. törv. 380. §-ában felhívott 305. §-nak megfelelően biróság közbenjöttével adta volna el, mivel a bizományos, ha magát követelésére nézve a zálogul szolgáló bizományi áruból kielégíteni kívánja, az idézett 380. §. értelmében a 305. §-ban előirt eljárást tartozik követni, a 372. §. kivételes, tehát szigorúan értelmezendő rendelkezése pedig csak arra az esetre vonatkozik, midőn a bizományos nem a saját követelésének kielégítése végett és így nem a saját érdekében, hanem a megbízó érdekeinek megóvása végett van az áru eladására jogosítva. Minthogy pedig a fenforgó esetben felp. az árut nem az ügylet lebonyolításába a H) a. levél szerint bele nem egyező alp. megbízó érdekeinek megóvása czéljából adta el, hanem az ügyletet saját követelésének kielégítése végett bonyolította le, tartozott volna az eladásnál a keresk. törv. 305. §-ban