Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

KÖTELMI JOG. 51 a bizományosként szereplő felp. a megszerzendő és tőzsdei árral Bíróilag nem biró papírokat a keresk. törv. 381. §-a értelmében eladóként érvényesithemaga szolgáltatta, miáltal a peres felek közt közvetlenül vételi tö kötelezettszerződés jött létre. Az oly vételi ügylet, melynél a megvettnek ségek. jelzett áru valóságos átadása és átvétele a szerződő felek szándéka Árkülönbö'zeti szerint eleve ki van zárva, s a melynél a felek szándéka csupán ügylet, arra irányul, h. az árunak szerződési és bizonyos időben jegyzett tőzsdei ára közt mutatkozó árkülönbözetek kölcsönösen megtéritessenek, pusztán a tőzsdei árkülönbözetek fizetésére iránytdó fogadásszerű szerencsejáték természetével birván, az ily ügyletből eredő követelés rendes polgári biróság előtt nem érvényesíthető. A tsz. a sommás elj.-i törv. 64. §-a alapján a per összes körülményeinek szorgos mérlegelése után megállapította, h. a kereseti ügylet is kizárólag a tőzsdei árkülönbözetek fizetésére irányult. Ugyanis a B) a. kötjegyek szerint a kereseti ügylet határidőre (1896. évi febr. hó 29.) köttetett, és a kötjegyek azt a kikötést tartalmazzák : elszámolás minden hó 1-én és 15-én, mely kikötésnek kétségkívül nem lett volna czélja és értelme, ha felp. a kikötött batáridőben az árut tényleg átvenni akarta volna. Felp. továbbá nem is állította, h. az alp. részére eladott részvények birtokában voltak, és csak azt adta elő, h. ez a kérdés alp.-re nem tartozik; azonkívül a teljesítési idő elérkeztekor nem követelte alp.-tői az átvételt és nem élt az eladó részére a keresk. törv. 352., 356. §-ában megállapított jogokkal, hanem a 4. •/. a. elszámolásban a költségeken felül a szerződési és tőzsdei (liquidationalis) ár közti különbözetet követelte alp.-tői, ki azt neki meg is téritette. Ezen elszámolás azt a záradékot tartalmazza: engagementja: 200 darab államvasút részvény á fi. 365 á la hausse. Mindezek a körülmények kétségtelenné teszik, h. tisztán árkülönbözet üzlet forgott fen, mert ha a felek szándéka a tényleges teljesítésre irányult volna, akkor felp. nem az árkülönbözetet téritette volna meg és nem jelölte volna meg a 4. 7. a. elszámolásban a felek közt fennálló és felp. előadása szerint az eredeti vételügylettel azonos ügyletet a la hausse engagementnak, a mi a tőzsdei speculátiő áremelkedésre irányuló fájának a gyakorlatban elfogadott elnevezése. Mindezek alapján a felp.-t birői uton nem érvényesíthető követelésre irányuló keresetével el kellett utasítani. De ha a kereseti ügyletnek tisztán árkülönbözeti természete igazolást nem nyert volna is, akkor is el kellett volna felp.-t keresetével utasítani, mert felp. mint bizománj'os a kötjegyek szerint ő magát jelölvén meg eladóként, a felek közt létrejött ügylet a vételi ügjdet tekintete alá esik. Ily esetben a volt bizományos a vevő rovására eladandó áru egyszerű árkülönbözetét nem követelheti, mert az a jog a keresk. törv. 356. §. 2. p.-a szerint csak a vevőt illeti meg, hanem kell, h. az áru valósággal meg legyen és a vevő rovására tényleg eladassék. Felp. azonban nem is állította, h. az általa alp.-nek eladott papírok valósággal birtokában voltak, sőt alp.-nek ez irányú tagadása folytán ismételten kijelentette, h. „meg voltak-e ezek a részvéii}rek felp.-nél és kiíizette-e 4*