Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

KÖTELMI JOG. 43 6. Engedmény. 16133. Curia: Az engedményes, ha tkkvileg biztosított követelés engedményezéséről van is szó, az engedményezés megtörténtét tudató értesítés után is, az engedményezett hozzájárulásával, joghatálylyal megbizhatja az engedményezőt azzal, h. a követelést, mely reá engedményeztetek, a saját neve alatt behajthassa. (99. máj. 3. G. 71. Ü. L. 99. 21.) 16134. Curia: Felp.-ek keresetük tartalma szerint azt a végrehajtást kérik megszüntetni, mely ellenük az 1896. évi 21,703. sz. végzéssel 1171 frt 46 kr. és jár. erejéig elrendeltetett. Ennek a végzésnek tartalma szerint pedig a kérdéses 1171 frt 46 kr. összeg 20,166 frt 56 kr. vételári hátraléknak 1895. aug. 15-től 1896. szept. 30-ig esedékessé vált kamata s a kamatoknak késedelmi kamata. A vételár és járulékai, tehát az 1171 frt 46 kr. összeg kifizetésére nézve is, felp.-ek a keresetben azt terjesztik elő, h. alp.-el a B) a. mellékelt jegyzék szerint elszámoltak s a jegyzékben hátralékként kitüntetett 11,106 frt 19 kr. összeget helyettük a Délmagyarországi gazdasági bank alp.-nek kifizette. ... A felebbezési biróság felp.-eket azért utasitotta el végrehajtás megszüntetése iránt támasztott keresetükkel, mert valónak fogadta el, h. azt az összeget, melynek erejéig a végrehajtás folytattatik, a Délmagyarországi bank kifizette ugyan, de a peres felek közt az a megállapodás jött létre, h. ha fel.-ek a bankkal, mint engedményessel szemben elvállalt kötelezettségüknek eleget nem tesznek, a végrehajtás alp. neve alatt tovább folytatható s valónak fogadta el azt is, h. felp.-ek a követelést, melynek erejéig a végrehajtás folytattatik, az emiitett banknak ki nem fizették . . . Felp.-nek a felebbezési biróság Ítélete ellen irányuló az az érvelésük, h. az alp. részéről vitatott megállapodásnak, még ha az való volna is, joghatályt tulajdonitani nem lehet és h. ha a Délmagyarországi gazdasági bank fizette volna is ki az említett 1171 frt 46 kr. összeget, ez a követelés mint a fizetés által megszűnt a fizetést teljesítő bankra engedményezhető nem volt; alaptalan. Mert az engedményes, ha tkkvileg biztosított követelés engedményezéséről van is szó, az engedményezés megtörténtét tudató értesítés után is az engedményezett hozzájárulásával joghatálylyal megbizhatja az engedményezőt azzal, h. a követelést, mely reá engedményeztetett, a saját neve alatt behajthassa. Az alp. részéről vitatott ily megállapodásban sem a kir. kincstárt károsító, sem az engedményes bank hitelezőit félrevezető tény nem foglaltatik s a felp. azokkal szemben, kik a megállapodásban részt vettek, a saját érdeküket a megállapodásra hivatkozással mindig megvédhetik és mert az által, h. az adós helyett ennek beleegyezésével a hitelezőnek egy harmadik fizet, az adós tartozása meg nem szűnik, ellenkezőleg ily esetben a hitelező tartozik az ő követelési jogát annak, a ki a fizetést teljesítette, átengedni s a harmadik által teljesített fizetéssel a tartozás csak akkor szűnik meg, ha az kifejezetten az adós nevében és részéről telje-