Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

190 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS Végrendeleti örökhagyó a ü) a.-i végrendelet tételénél az elsőrendű alp. hatalmi öröklés. befolyása s abból folyó erkölcsi kényszer alatt állott s okként ez Végrendelet a végrendelet szabadakarat elhatározása kifolyásának nem tekintérvényessége. hető. (98. decz. 9. 4361. P. XXXVII. 20.) 16396. Cwria: A másodbiróság Ítélete azért hagyatott helyijén, meri valamely végrendelet érvényességét vagy érvénytelenségét csupán azon az alapon lehet megbírálni, a mely ni apón annak érvényessége a keresetben megtámadtatott. Felp.-ek keresetükben a végrendeletet csupán azon az alapon kérték érvénytelennek kimondani, h. az örökhagyó nem végrendelkezett és h. őket örökségükre ki nem elégitette s csak a válaszban állították, h. az örökhagyó siket volt és h. annak a végrendelet anyanyelvén meg new magyáraztatott. Ezt az elkésve felhozott állításukat azonban figyelembe venni nem lehet. Felp.-ek az 1894. évi 439:2. sz. keresettel indított perben az ingatlanokból, a jelen perben pedig az ingókból követelnek törv.-es örökrészt, esetleg kötelesrészt. Ugyanegy örökhagyó után azonban valamennyi öröklési igény egy keresettel érvényesítendő. Felp.-ek tehát a helytelenül külön indított jelen per költségeinek megtérítését alp.-éktől nem követelhetik. (99. szept. 28. 1355.) 16397. Beregszászi tsz.: Felp. azon alapon kívánja 0. I. által Nagy-Ráth községében 1893. okt. 9-én alkotott írásbeli magánvégrendeletet érvénytelennek kimondani, mert végrendelkező a községbeni köztudomás szerint születésétől kezdve hülye volt, sőt elmebetegségben szenvedett, igy mint ilyen végrendelkezési képességgel nem bírt, mely körülményeket a csatolt okmányokkal és hivatolt tanukkal szándékozik bizonyítani: kéri ugyanazért a végrendeletet érvénytelennek kimondani, a hülye 0. J. törv.-es oldalági örökösödési jogát megállapítani s neki a hagyatékot átadni. Alp. tagadja, h. végrendelkező elmebetegségben szenvedett s mint ilyen végrendelkezési képességgel nem birt volna s azt állítja, h. miután őrült nem volt, elmebetegség czimén nem volt gondnokság alá helyezve; még ha hibás elméjű lett volna is, elfogadott törv.-kezési gyakorlatunk szerint érvényesen végrendelkezhetett, h. pedig képes volt a végrendelkezésre, annak igazolása végett tanukat nevez meg; kéri tehát felp.-t keresetével elutasítani, a végrendeletet érvényesnek kimondani s a végrendelet alapján az ezennel támasztott viszonkeresetét s hagyaték tárgya iránt megítélni. Habár felp. keresetéhez D) és E) a. csatolt okmányok S. Gy., S. J. és S. M. tanuk vallomásával bizonyította is, miként végrendelkező O. J. hülye s ig}r nem volt teljes eszű, mégis tekintve, h. felp. maga sem állítja, annál kevésbé igazolja, h. őrült lett volna, eszének teljes használatával nem birt volna s mint ilyen a bíróság által elmebetegség czimén gondnokság alá helyeztetett volna; tekintve, h. a végrendelet tételénél jelen volt K. L., K. J. és B. J. tanuk vallomása szerint az egyszerre együtt jelen volt tanuk előtt végrendelkező maga jelentette ki végakaratát s tudta mit beszél, végrendelkezési képességében gátolva nem volt, a végrendelet belkellék hiánya