Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 101 miatt nem tekinthető érvénytelennek. Ellenben tekintve, stb. (itt a Végrendeleti bíróság alaki kellékek hiányából mondja ki a végrendeletet ér- öröklés, vény teleírnék). — Kassai tábla: A felp. a néhai O. I. által 1893. Végrendelet okt. 9-én alkotott végrendeletet ugy a keresetlevélből, mint a érvényessége. többi periratokból kitetszően, kifejezetten csak a belkellék hiánya miatt vagyis azon az alapon támadta, meg, h. a végrendelkező hülye lévén, önálló akaratképességgel és igy végrendelkezési képességgel nem birt; bizonyitékaira is csak ez állításának meg­erősítése czéljából hivatkozott, azt meg nem emiitvén, h. a vég­rendelet JcülkelWcek hiányában is szenvedne, a végrendelet tehát külkellékek szempontjából vizsgálat és elbírálás tárgyát nem ké­pezheti Belkellék szempontjából pedig a kérdéses végrendeletet az elsőbiróság Ítéletében idevonatkozóan felhozott és e helyütt is elfogadott indokokból és főleg azért kellett érvényesnek kimon­dani, mert a tanuk vallomásából és a felp. nyújtotta bizonyíték­ból legfeljebb csak az állapitható meg, h. az örökhagyó szellemi tehetségeiben némi fogyatkozás, bizonyos szellemi korlátoltság volt észlelhető, de semmiképen sem állapitható meg az, h. az örök­hagyó állapota olyan volt, mely szerint az ész használatával és igy cselekvési képességgel nem birt volna. Minthogy a puszta egy­ügyűség nem zárja ki, h. az illető cselekedeteinek és azok követ­kezményeinek tudatával birjon, már pedig a végrendelkezési képes­ség hiányát csakis az elmezavar vagyis az ész használatának teljes hiánya állapítja meg: ezek alapján az elsőbiróság Ítéleté­nek megváltoztatásával, a felp. a végrendelet érvénytelenítésére s a törv.-es öröklés megállapítására irányuló keresetével elutasí­tandó, az alp. viszonkeresetének hely adandó s a felp., mint •egészen pervesztes a prdts. 251. §-a alapján a perköltség vise­lésére kötelezendő volt. — Curia: Hhagvja. (99. márcz. 14. 36.) 16398. Curia: A végrendeletben a meglévő vagyon tüzetesen Végrendelet felsoroltatván, a végrendelet ezen kitételeiből: „összes vagyonomban, értelmezése, mely áll: stb., özv. Sz. N. F-nét teszem örökösömmé11, nem lehet megállapitani azt, h. örökhagyó más vagyonra is gondolt, illetve I. r. alp.-t örökösödés czimén más vagyonban akarta volna rész­leltetni, mint a melyet végrendeletben tüzetesen felsorolt, és a magáénak tekintett, minélfogva, ha és a mennyiben a végrende­letben felsorolt vagyonon kivül más oly vagyon is találtatnék, mely örökhagyó hagyatékához tartozónak megállapítható volna, a mi a másodbirósági Ítélet rendelkezése szerint további vizsgálat és eldöntés tárgyát kópezendi, ebben a vagyonban I. r. alp. az idézett végrendelet alapján öröklést nem igényelhetne. (98. okt. 5. 680/98. P. sz.) 16399. Fehértemplomi tsz.: J. J. és Cs. J. E. felp.-eket és özv. T. J.-né alp.-t azzal a kérelmükkel, h. a T. J. Írásbeli magán végrendelete érvénytelennek nyilváníttassák, elutasítja; ellenben helyt ad a kiskorú M. Gy. kérelmének és T. J.-nak írásbeli magánvégrendeletét érvényesnek kimondja, mindazonáltal annak a kijelentése mellett, h. a végrendeletnek az az intézkedése,

Next

/
Thumbnails
Contents