Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 175 egyike vagy másika az örökhagyótól előre kapott. Az ekkép Törvényes megállapított értékből a hag}ratéki terhek, melyek közé azonban öröklés, sem a leltározás, sem a hagyatéki tárgyalás költségei nem tar- Köteles rész. toznak, levonandók, az ekkép megállapított vagyon felosztandó és az előre kapott érték az illető részébe beszámítandó. (99. jun. 4. 1340.) 16383- Curia : Minthogy kiskorú V. L.-t kötelesrészül a V. J. után maradt összes vagyonnak fele illeti meg, erre az utóöröklési jog ki nem terjed, következésképen nem terjed ki a T. B.-né részére a budai 6622. stb. sz. tjkvben felvett ingatlanokra rendelt utóöröklés, az ingatlanoknak szintén kötelesrészül szolgáló fele részére sem, annál kevésbé, mert örökhagyó V. J. a róla unokája kiskorú V.-ra szállott összes vagyonra rendelvén utóöröklést, épen semmi törv.-es alapja nincs annak, h. e jog terjedelmére nézve a lóvasúti ház és kertre vonatkozólag kivétel tétessék. Végre, mert igaz ugyan, h. az Ítélkezési gyakorlat szerint, a kötelesrész rendszerint készpénzzel elégíttetik ki, nincs azonban kizárva a kielégítésnek az a módja sem, h. az a hagyatéki vagyon bizonyos, vagy némely részének természetben átadás utján eszközöltessék s a kötelesrész készpénzzel kielégítésének akkor van gyakorlati jelentősége, ha a kielégítés azonnal megtörténhetik s általában, ha a kötelesrészre vonatkozó jogviszonyok véglegesen rendezhetők, a mi a jelen esetben nincs igy. Az a kérdés ugyanis; h. érvényesül-e és ha igen, mikor, az utóöröklési jog ? s ebből folyólag előáll-e és ha igen, mikor, az az eset, h. kiskorú V. L, a kötelesrészszel tartozik megelégedni ? ma még el nem dönthető, következésképen arról, h. a kiskorú V. L. kötelesrészére vonatkozó kölcsönös jogok és kötelezettségek már most véglegeser. rendeztessenek, szó sem lehet. Ilyen körülmények közt, különös tekintettel arra is, h. a kötelesrész készpénzbeli egyenértékének mármost megállapítása a kötelesrész kielégítéséig eltelhető hosszú idő alatt beállható nagyobb árhullámzás következtében egyik vag}r másik fél érdekét rövidíthetné meg : helyes az alsóbíróságoknak az a rendelkezése, h. a lóvasúti háznak és kertnek is csak fele részére állapította meg és rendelte biztosítani T. B.-né utóöröklési jogát, míg ennek fele részét s nem pénzbeli egyenértékét ítélte meg köteles rész czimén teljes tulajdonul kiskorú V. L.-nak. (98. jun. 14. 3453.) 16384- Curia: Felp. kereseti zárkérelme szerint is a néh. anyja N. J.-né által 1892. nov. 3-án alkotott végrendeletet csak annyiban kérte érvénytelennek nyilvánítani, a mennyiben kötelesrészét sérti és keresetét egyébként is nem örökrész, hanem kifejezetten köteles részének, valamint állítólagos kölcsönkövetelésének megfizetésére irányozta. Minthogy pedig a kötelesrésznek a megsértése a végrendeletet érvénytelenné még nem teszi, hanem csak azzal a következménynyel jár, h. a végrendelet a kötelesrész érvényesítésének útjában nem állhat, vagyis h. az annyiban, a mennyiben azzal a követelésrész sértetett, hatálylyal nem bir, következőleg a kereset is nem a végrendelet érvény-