Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

166 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Hagyaték, tétele a. felszámított 120 frt adóhátralékot tehát I—V. r. felp.-kel Szerzett va- szemben hagyatéki teherül megállapítani nem lehetett. Szerzett gyon. vagyont az az értéktöbblet tesz, a melylyel a hagyatékhoz tartozó vagyon értéke, a tartozások levonása után, az ági vagyon értékét meghaladja. Ebből önként következik, h. az örökhagyó tartozása első sorban a szerzett vagyonból elégítendő ki s csak a mi ebből ki nem telik, az fedezendő az ági vagyonból. Olyan esetben tehát, midőn az ági és szerzett vagyonban különböző személyek örökösödnek, az az egyén, a ki a szerzett vagyont örökli, a hagyatéki terhet nem öröksége arányában, hanem egész öröksége erejéig köteles viselni; s minthogy alp. az örökhagyó hagyatékához tartozó vagyonból, szerzett vagyon fejében, 47 frt értéket örökölt, általa a 257 írt 35 kr. hag}^atéki teherből 47 frt viselendő. Alp. a hagyatéki teherből, mint az az elsőbiróság Ítéletének indokaiban helyesen kifejtve van, 57 frt 35 krt, vagyis 10 frt 35 krral többet fizetett meg, mint a mennyit az általa örökölt vagyon értéke tesz ; ez a többlet tehát I—V. r. felp.-ek által alp.-nek megtérítendő. Ezen összeghez a szőlő 301 frt 55 kr. felújítási értékét hozzáadva, az alp. összes követelése I—V. rendű felp.-ek ellen 311 frt 90 krt tesz. (99. okt. 3. 1476.) Ági vagyon. 16362. Budapesti tábla: H. a hagyatékhoz tartozó valamely vagyon áginak legyen tekintendő, nem szükséges, h. az tényleg öröklött legyen, mert a szerzett vagyon az elidegenített vagyon értéke erejéig ezt helyettesíti. — Curia: Hhagyja, mert az öröklött vagyon értékének helyreállításáig szerzemény nincs. (99. jan. 10. 4543/98. P. XXXVIII. 11.) Kiskorú le- 16363. Nagybecskereki tsz : H. M. meghalt 1880. ápr. 26-án, mondásaörök- feleségét és két kiskorú fiát, a kiskorú H. K.-t és H. A.-t hagységről van mag'a után. Kiskorú H. A. azonban már a következő hónapnak 7-ik napján szintén elhalt. H. M. . . . végrendeletében . . . következőkép intézkedett: „Nőmnek H. K. és gyermekeimnek K. és A.-nak összes ingatlanaimat 3 egyenlő részben hagyományozom, gyermekeim halála esetén egyedül nőm K. az összes vagyonnak örököse . . . Torontál vármegye árvaszékének megbízása folytán a módosi szolgabiróság tárgyalta a hagyatékot . . . s oly osztályegyességet létesített, mely szerint: a hagyatéki javak fele az özv.-nek, másik fele pedig kiskorú H. K.-nak jutott ... Az özv. érdeke összeütközésben lévén a kiskorú H. K. érdekével, a vármegye árvaszéke . . . elrendelte; h. a községi közgyám a kiskorú részére eset-gondnokul alkalmaztassák s annak közbenjöttével uj tárgyalás tartassék; ennek folytán a módosi szolgabiróság 1881. okt. 30-án I. M. községi közgyámot meghallgatta és a meghallgatás eredménye az lett, h. a fentebb leirt osztályegyességhez a kiskorú nevében ő is hozzájárult. Az igy létesült osztályegyesség . . . gyámhatóságilag jóváhagyatván ... a módosi jbg. . . . végzésével H. M. hagyatéka ugyanily értelemben át is adatott. H. M. özv. azután férjhez ment H. P. ernesztházi lakoshoz; ebből a házasságból két gyermeke származott, nézvszerint: 1. kiskorú H. J. és 2. kiskorú H. Zs.; miglen