Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

CSALÁDJOG. 161 §-ának második bekezdése értelmében pedig az esetben a ,.ke- Gyámság, reseti igény" elévül. Vitatja ugyan felp., b. a törvényszakasz sze- Gyám elleni rint csak a kártérítési igény évül el, ő pedig ingó dolgának kártérítési kiadása és nem kártérítés iránt inditott keresetet, ez a szakasz igény elévütebát nem védi alp.-t. Ez az érvelés azonban nem dönti meg az lése. alp.-i kifogást, mert nem alapul az idézett törvényszakasz helyes {1877: XX. értelmezésén és mert a kereset elbírálásánál a jogviszony külön- t. cz. 137. §.) leges természete s nem a felp. által választott czim az irányadó. Nem alapul pedig az érvelés a törv. helyes értelmezésén azért, mert annak szövegében a gyámolt igényei — azok különböző czimei szerint megkülönböztetve s egyes czimen emelt igények az elévülés alól kivételbe téve nincsenek stb. (93. nov. 18. 3596.) — Győri tábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s kimondja, b. felp.-nek keresete nem évült el, ehhez képest az eljárt bíróságot oda utasitja, h. ennek az Ítéletnek jogerőre emelkedése után a pert érdemileg birálja el. Ind.: A gyámügyről intézkedő 1877: XX. t. cz. 137. §-ában meghatározott egy évi elévülési határidő pusztán a gyámi számadásokkal kapcsolatos kártérítési perekre vonatkozik, ez a törvényszakasz tehát nem zárja ki azt. h. az öujoguvá vált gyámolt a gyámi számadás eredményeinek az elintézésének érintetlenül hagyása mellett — volt gyámjától annak a vagyonnak kiadását, mely utóbbinak kezén maradt, a rendes 32. évi elévülési időn belül követelhesse. Minthogy pedig felp. nem alp. gyámi számadásait tagadja meg, nem ebből folyó kártéritést követel, hanem a volt gyám kezén maradt zongorának kiadása, esetleg árának megfizetése iránt perel, ez a kereset a fennebb idézett törvénj-szakasz értelmében elévültnek nem tekinthető. (94. jan. 24. 7737/93.) — Curia: Hhagyja. (95. ápr. 30. 3499/94.) 16357. Pestvidéki tsz. : Felp. a néhai édesanyja G. I.-nétól örökölt s alp.-nek, mint gyámnak kezelése alatt volt az A) a.-i leltárban felvett ingók kiadása, illetve azok 742 frt értékének megfizetése iránt inditott keresetet. Magából a keresetből kitűnik, h. ezen ingók alp.-nek, mint gyámnak, kezelése alatt voltak. A . . . gyámhatósági iratok szerint a nagykorúsított felp. a 14,885/94. sz. árvaszéki végzéssel a gyámi számadások és vagyonkezelésre vonatkozó észrevételei kiadására hivatott fel. Felp. észrevételeit 21,744/94. sz. a. be is adta s ezen észrevételekben a kereseti ingók iránti igényét is előterjesztette. Ezekből kétségtelen, de a dolog természetéből is folyik, h. a volt gyám ellen érvényesített ezen igény elbírálása első sorban a gyámhatóság előtt lefolyt számadási ügy keretébe tartozott s a gyámhatóság a felek közötti kiegyenlítést az 1877 : XX. t. cz. 135. §-ához képest meg is kísérelte s miután az ellentétek nem voltak kiegyenlíthetők, a gyámhatóság 4691/95. sz. a. hozott végzésével felp.-t igényével bírói útra utasította. Ily esetekben az 1877 : XX. t. cz. 137. §-a értelmében az önjogosult igényeit a gyám ellen a gyámhatósági határozat kézbesítésétől számított egy év alatt tartozik érvényeMárkus: Felsőbíróságaink elvi határ. X. 11