Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

8 DOLOGI JOGOK. Tulajdonjog, közt feltalálható 1879. febr. 24. kelt adásvevési szerződéssel nem Tulajdon bi- a jelen per tárgyát képező birtokrészietet, hanem a téglási gpnyitása. 289. sz. tkjkvben foglalt ingatlan birtokot vette meg R. R. özv. H. M.-nétől; ez tűnik ki a feljelentő iratokból, nevezetesen az I. rendű alp.-nek önvallomásából, özv. H. M.-né, 0. Gy. községi jegyző és K. J.-nak a feljelentő iratok közt levő vallomásaikból is; arra nézve azonban, h. a feljelentő iratok közt levő adásvevési szerződéssel egyúttal a téglási 754. sz. tkjkvben foglalt ingatlannak a per tárgyát képező része is adásvétel tárgyát képezte volna, a feljelentő iratok közt semmi adat sincsen, és erre vonatkozó bizonyitékot I. rendű alp. a jelen perben sem mutatott fel; továbbá, mert R. B. J. ugyanarról tanúskodik, h. a per tárgyát képező birtokrészietet 1864-től fogva H. M., ezután G. nevű, majd K. J., legutóbb pedig I. rendű alp. birtokolták; azonban 1864-től a keresetnek 1892. decz. 1. történt meginditásáig 32 év még el nem mult, és K. J. tanú vallomása alapján sem lehet a 32 évi folytonos birtoklást megállapitani; e szerint sem vétel jogczimen, sem elbirtoklás alapján I. rendű alperes a kérdésben forgó ingatlan tulajdonjogához jogosan igényt nem formálhat ; ehhez képest a fentebb körülirt birtokrészlet tulajdonjoga megitélése iránt az I. rendű alp. által támasztott viszonkeresetnek hely adható nem lévén, a felp. tulajdonjogából folyó birtoklási jognak megitélését s felp.-nek az I. rendű alp. által vitatott állitólagos rosszhiszeműsége sem gátolhatja és pedig annál kevésbé, mivel a felp. tagadásával szemben nem nyert beigazolást az, h. a kereseti ingatlan megvételekor felp. tudomással birt volna arról, h. az megelőzően már másnak adatott el. (99. jan. 19. 4228/98.) 16047. Curia: A kataszteri térkép az ingatlanok kiterjedésére nézve a tulajdonjog szempontjából bizonyitó erővel nem birván, felpereseknek a határvonalat a peres telkek között más perrendszerü bizonyitékokkal kellett volna bizonyitaniok, erre nézve azonban az egyedül álló B. F. tanúnak vallomása annál kevésbé vehető figyelembe, mert bizonyitva van, h. a határvonalat jelző földhányást felp.-ek hordatták el s igy önmagok tették lehetetlenné azt, h. a határvonal a természetben felismerhető legyen; ily körülmények között nem lévén megállapítható, h. az alp.-ek által épitett háznak eresze felp.-ek telkére átnyúlik. Felp.-ek az alp.-i ház ereszének eltávolítása iránt inditott keresetökkel annyival is inkább elutasitandók voltak, mert felp.-ek az alp.-ek által eszközölt épitkezést látván, a mennyiben ez az épitkezés a szomszédos házukra nézve káros volt, nyomban tiltakozniok kellett volna a jogellenes épitkezés ellen: de ők ezt nem tették és igy felp.-ek, ha az állítólag jogellenes épitkezés következtében netán kárt szenvedtek, csak kártérítési igénynyel léphetnek fel alp. ék ellenében. (98. nov. 15. 1344. Ü. L. 98. 52.) 16048< Curia: L. D. és R. A. tanuk egybehangzóan vallják, h. a felp.-ek apja mintegy 30—32 évvel a kereset beadása előtt a kérdéses ingatlanon uj házat épitett; ugy ezek a tanuk.