Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

CSALÁDJOG. 153 nagyszülő unokáját csak akkor köteles törv. szerint eltartani, ha Szülök és erre a szülök képtelenek, már pedig- meg- van állapítva, h. felp. gyermekek is bizonyos részben keresetképes, elsőrendű alp. (a férj) pedig viszonos tarmunkaképességében való csekély fogyatkozás mellett szintén ke- tásí kötelesresetképes. Ily körülmények között a szülők, t. i. felp. és első- sége. rendű alp. gyermektartás kötelességüket másodrendű alp.-re, mint^2 unoka el~ nagyapára át nem hárithatják, arra az időre, _ melyben megszü- tartása. nik a követelési ok, a mely az eddigi tartásdíjakra nézve másodrendű alp. tartási kötelezettségének megállapítására nézve jogalapul szolgált. (98. decz. 15. G. 395.) 16328. Curia: A törv.-es apa gyermekét akkor is tartani köteles, ha a törv.-es feleség a házassági együttélést megszakítja és gyermekét magánál tartja. (99. febr. 11. G. 550.) 16329- Curia: Az 1877 : XX. t. cz. 13. §-a szerint az iránt,Különélő szüh. a törv.-es házasságból származó gyermeket a szülők melyike Uk gyermekétartsa magánál és a tartás és nevelés költségét melyikük köte- nek tartása. les viselni, a biróság határoz és pedig tekintet nélkül arra, h. a házas felek közt válóper van-e folyamatban, vagy h. ők tartósan különválva élnek. A gyámhatóság csak ideiglenesen határoz mindaddig, mig a birósági határozat jogerőre emelkedik. (98. szept. 20. H. 17.) 16330- Curia: A felebbezési biróság — Ítéletének indoko- A szülők és lása szerint — felp.-t főleg azért utasította el keresetével, mert nagyszülők ela vagyontalan és munkaképtelen szülőknek köztekintetekből való tartása. eltartása iránti kötelezettség megállapítása nem a biróság, hanem a közigazgatási biróság, nevezetesen a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. A felebbezési bíróságnak ez a felfogása téves, mert az 1877 : XX. t. cz. 11. §-a szerint a szülők és a nagyszülők ama jogára nézve, h. gyermekeitől vagy unokáiktól tartást követelhessenek, a fennálló jogszabályok érintetlenül hagyattak és a gyámhatóság csak abban az esetben állapítja meg a tartás összegét, ha a kötelezett gyermek vagy unoka kiskorú, azonban a jelen esetben kiskorú érdeke fenn nem forog. Többire nézve helyes a felebbezési bíróságnak az a kiindulási pontja, mely szerint az 1877. évi XX. t. cz. 11. §-ában is fennállónak elismert jogszabály az, h. a keresetképtelen és vagyontalan szülök és nagyszülők gyermekeiktől, illetve unokáiktól tartást követelhetnek s igy a jelen esetben is, ámbár felp. az •/. alatti nyilatkozat szerint alp. irányában bármely czimen támasztható összes igényeiről lemondott, egyéb feltételek fenforgása esetén alp. a tartási kötelezettség alól mentesithető nem volna és pedig annyival inkább helyes ez a kiindulási pont, mert felp. nem a hatályon kivül helyezett C) és D) alatti szerződésekre, hanem a törv.-nyel biztosított jogára alapította keresetét. Azonban nyilván téves a felebbezési bíróságnak az a felfogása, h. felp. azért utasítandó el keresetével, mert felp. az elsőbiróság előtti tárgyaláson nem tagadta azt az alp.-i állítást, h. neki alp.-en kivül még egy leánya és négy unokája van és pusztán állította, de nem igazolta, h. mindezek vagyontalanok, azt pedig nem is állította, h. ezek va-