Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

CSALÁDJOG. 135 zésére, minthogy a H. T. a kölcsönös beleeayezést bontó el nem Házassági jog. ismeri, a 115. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés nem alkal-1894: XXXI. mázható. (98. jun 21. 3870. Ü. L. 98. 30.) t. cz. 16295. Mármarosszigeti tsz.: Az A) a. csatolt születési levél- 115. §. bői kitünőleg a budapesti születésű, izraelita vallású, a B) a.-i Külföldön köállampolgársági bizonyítvány szerint jelenleg- is magyar állam- tött házasság polgár S. T. felp. párisi lakos a C) a.-i bizonyítvány szerint felbontása. Párisban az 1885. máj. 2-án a IX. ker. polgári állami anyakönyvvezető előtt, a D) a.-i szerint osztrák állampolgár és róm. kath. vallású H. H. alp.-nővel kötött polgári házasságot a tsz., mint a m. kir. igazságügyminiszternek 70,282/96. I. M. I A. sz. rendeletével delegált biróság előtt semmisnek kérte kimondani az alapon, mert ha a magyar állampolgár férfi külföldi nővel külföldön köt házasságot, ez a házasság érvényessége az 1894 : XXXI. t. cz. 109. §-a értelmében a magyar törv. szerint Ítélendő meg és ha a házasság az 1894: XXXI. t. cz. által el nem ismert érvénytelenségi okok fenforgása mellett köttetett, a melyek alól a korábbi jogszabályok szerint nem volt felmentésnek helye, ugyanazon törv. 138. §-a szerint az emiitett törv. hatályba lépte előtt kötött házasságok megtámadhatók. Már pedig 1885. évben, vagyis akkor, a midőn a szóban forgó házasság megköttetett, a Magyarországon érvényben volt különleges jogi szabályok a keresztény és nem keresztény között a valláskülönbségből származó bontó akadályt oly érvénytelenségi oknak tekintették, a melyek alól felmentésnek helye nem volt, következőleg ha a valláskülönbséget az 1894: XXXI. t. cz. érvénytelenségi oknak el nem ismeri is, a mennyiben a S. T. izraelita és H. H. róm. kath. vallású nő házassága a korábbi magyar törv-ek szerint a valláskülönbség miatt eredetileg érvénytelen volt, az a jelenleg fennálló törv. szerint érvénytelenithető. De érvénytelennek kérte kimondani a házasságot felp. azért is; mert a házasságkötés idejében a Magyarországon érvényben volt particuláris egyházjogok azt a házasságot, a mely nem az egyház törv.-e szerint köttetett meg, mint a milyen a peres feleknek a polgári utón kötött házassága is, érvényesnek nem tekintették. Abban az esetben pedig, ha a házasság semmisnek nyilvánitható ezek daczára sem volna, az 1894: XXXI. t cz. 76. és 80. §-ának a) és c) p.-ja alapján házasságot felbontani kérte. Tekintettel azonban arra, h. a kereseti kérelemnek eme legutóbb emiitett részétől felp. a tárgyalás folyamán elállott, annak kérdésének raegbirálásába, ha vájjon fenforognak-e azok az okok, a melyek alkalmasak volnának arra, mikép a házasság az 1894: XXXI. t. cz. 76. és 80. §-a a) és c) p -ja szerint felbontassák, a tsz. nem bocsátkozott. A mi pedig a kereseti kérelemnek azt a részét illeti, h. e házasság a megkötés alaki kellékeinek hiányából is semmisnek nyilvánitassék, ennek helyét nem találta azért, mert az 1894: XXXI. t. cz. 113. §-a szerint, a házasságkötés alaki kellékei tekintetében a házasság érvényessége a házasságkötés idejében és helyén fennálló törv-ek szerint Ítélendő meg, miből az következik, h. a mennyiben