Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

104 CSALÁDJOG. Házassági jog. nem következtethette. A jelzett ok miatt az 57. §. c) pontja sze1894 :XXXI. rint a házasság egy év alatt támadandó meg- attól a naptól szát. cz. mitva, a melyen a házastárs a tévedést felismerte. Tekintve, h. 54. §. peres felek a keresethez A) alatt mellékelt anyakönyvi kivonat Nősztehetet- tanúsága szerint 1893. jan. 4-én keltek egybe és a 21,990/98. lenség, mint sz. békéltetési jkvhöz 37. a. mellékelt helyhatósági bizonyítvány, érvénytelen- de felp. beismerése szerint is, 1896. okt. havában váltak külön ségi ok. és ekként csaknem teljes 4 évig éltek együtt, felperesnek az Elmebetegség, az állítása, hogy a panaszlott nősztehetetlenségét 3sakis 1896. okt. havában ismerte fel, mint bizonyitatlan, figyelembe nem vehető. Ily körülmények között, tekintve, h. felp. a keresetet csak 1897. febr. 13-án indította: a felek között fennálló házassági kötelék érvénytelennek nem volt kimondható. (99. szept. 6. 1685.) 55- §• 16233. Curia: A házasság megtámadásának a H. T. 55. §-a Megtévesztés. aiapján akkor van helye, ha a megtévesztés a házastársnak lényeges, vagyis oly tulajdonaira vonatkozik, melyek —- figyelemmel a házasfeleknek egyéniségére és életviszonyaira — a házasság czéljára s a házasfelek helyzetének alakulására nézve annyira kedvezőtlenek, h. a megtévesztett házatársnak a házasság kötésére vonatkozó elhatározása — a színlelt tulajdonok hiányának tudatában — kizártnak volna tekinthető, továbbá, ha a tévesztést a másik házastárs maga idézte elő, avagy harmadik személytől eredő megtévesztésről tudomása volt. Magában véve az a körülmény, h. alp. nem nemes szülőktől származott, avagy h. keresebb jövedelemmel rendelkezik, mint a mennyit a házasság megkötése előtt állítólag színlelt, a házasélet alakulására szükségképen hátrányos befolgást nem ggakorolhat, ezen az alapon tehát a megtévesztés esete akkor nem volna kimondható, ha felp. a vagyoni viszonyokra vonatkozó megtévesztését bizonyította volna. A mennyiben pedig alp.-nek alárendelt polgári állása és korlátozott képzettsége a felp. társadalmi helyzetéhez képest oly lényeges tulajdonnak volna is tekinthető, mely a házasság meg semmisítésére jogalapot képezhetne, felp. azt nem bizonyította, h. a házasság megkötésekor e tekintetben tévedésbe ejtetett. (98. ápr. 1. 406.) 16234. Curia: A házasság keletkezésénél külön kikötés nélkül is az lényeges feltétel, h. a hitvestárs előélete a kölcsönös tisztelet és becsülés fentartására alkalmas leg3ren s az oly erkölcsi fogyatkozások, melyek a hitvestárs erkölcsi érzületét mélyen sértik, a házasságnak nemcsak erkölcsi, de szabad akaratból való elhatározásra vonatkozó jogi alapját is megtámadják s ezzel a házasság czélját és fennállását szükségképen veszélyeztetik : alp. a saját lényeges tulajdonságaira nézve tévesztette meg felp.-t azzal, h. rovott előéletét elhallgatván, erkölcsileg kifogástalan egyénnek színlelte magát, az ily mérvű megtévesztés miatt a házasság érvénytelenítése jogszerüleg szorgalmazható. (99. jun. 21 1537 Ü. L. 99. 29.) 16235. Curia: Habár a házasság megtámadására nézve a H. T. 57. §-ában kitűzött záros határidő, a másodbiróság részéről e tekintetben felhozott s a Curia által is elfogadott indokok sze-