Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)
102 CSALÁDJOG. 53. §. Kényszer. Házassági jog. engedélyezett a nagyobb hatáskörben eljáró tsz.-ek előtt, legalább 1894:XXXI.is az idézett törv.-ben felsorolt feltételek fenforgása esetében, t. cz. ugyanezen megállapítási kereset lefolytatását kizártnak tekinteni 30. §. nem lehet; és pedig annál kevésbé, mert a fehivott törv.-hely Per a házas-feltételei e perben meg\annak; nevezetesen az a kérdés, h. a ság érvényes-házasfeleié közötti jogviszony, a házasság, érvényesen fennáll-e sége iránt, vagy sem ? a felp.-ek házassági jogának szempontjából a kereseti előadás szerint kérdéses lévén, e jogviszony biztossága a birói megítélést szükségessé teszi, továbbá, minthogy a házasságjogi törv. 47. és 56. §-ok rendelkezései, a közérdek képviseletében az ügyészséget, a semmis és érvénytelen házasságok megtámadására hatáskörrel ruházza fel, a felp.-ek jogviszonyának biztosítására épen az alp.-sel, mint az érvénytelenségnek a közérdek képviseletében érvényesítésére hatáskörrel biró alp. ellenében teszi a megállapítást szükségessé. Ezek következtében az elsőbiróság végzését meg kellett változtatni, a keresetet érdemleges megbirálás alapjául el kellett fogadni és a tsz.-et ennek megfelelő további eljárásra utasítani. (99. máj. 18. 2284.) 16231. Curia: A per során kihallgatott tanuk közül K. M. és M. J. vallották ugyan, h. felp. anyja előttük ugy nyilatkozott, h. felp.-nek férjhez kell menni, mert ellenesetben őt kitagadja s leányának nem tartja; továbbá J. J. is vallotta, h. a szülők előtte mondották, h. felp. nem akar férjhez menni, de ők leányukat alp.-nek már odaígérték, végre felp. atyja azt állítja, h. ő és neje felp.-t férjhezmenetelre biztatták s az atya kijelentette, Ji. ha a felp. férjhez nem megy, akkor a telkén többé nincs helye. Minthogy azonban a szülőknek eme nyilatkozata, figyelemmel felp. életviszonyaira és arra is, h. felp. a házasság megkötése idejében 22-ik életévét már betöltötte s igy határozott akaratának érvényesítésére eléggé fejlett korú volt, oly mérvű fenyegetéseknek nem tekinthetők, h. az azok folytán keletkezett félelem felp.-t kényszerhelyzetbe hozta volna és pedig annál kevésbbé, mert az atya azt is állította, h. felp. eleinte szomorkodott, de biztató szavukra azután beleegyezett abba, h. alp.-hez férjhez megy és h. leányát egyébként a férjhezmenetelre nem erőszakolta. (98. nov. 2. 4423.) 54. §. 16232. Nagyváradi tsz.: Cs. E. és Sz. L. ev. ref. vallású házasNösztehetet- társak között az ev. ref. szertartás szerint 1893. jan. 4-én meglenség mint kötött házasság, alp. vétkesnek nyilvánítása mellett, az 1894 : 31. érvénytelen- t. cz. 54. § c) pontja alapján megsemmisíttetik stb. Felp. keresni ok. setét arra alapítja, h. férje, alp., kivel 1893. jan. 4-én kelt Elmebetegség, egybe, a házastársi kötelezettségek teljesítésére már a házasság megkötésekor képtelen volt; h. csaknem négy évi együttélés után a házasságot el nem hálta, vele nemileg soha sem közösült és h. még jelenleg is szüz. Minthogy pedig ő férje nemi tehetetlenségéről a házasság megkötésekor egyáltalán tudomással nem birt és azt a körülményekből nem következtethette, keresetét az 1894 : 31. t. cz. 54. §-a c) pontjára alapítva, kéri a házasságnak megsemmisítését, illetve tekintettel arra, h. ez által felp. a házassági