Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

82 KÖTELMI JOG. Adásvevési átadni akart, de felperes el nem fog-adott, alperes pedig- azután szerződés, magánúton a maga javára eladott. E 18 métermázsa búzát Jövendőbeli ugyanis alperes köteles volt felperesnek átadni és e búzára termes el- nézve, minthogy alperes annak árát megkapta, felperesnek az adása. átvételnél késedelme következtében az alperest a keresk. törv. 351. §. értelmében csak az a jog illette meg, hogy azt a búzát a felperes kárára és veszélyére mogőrizze vagy nyilvánosan eladja. Minthogy pedig ezt az alperes a fentiek szerint nem tette, de tényleg az a buza mint szintén egyedi áru az alperesnél nincs meg; minthogy a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt hiteles piaczi árjegyzék szerint a buzánák a kikötött teljesités idejében 12 forint piaczi ára volt és ehhez mérten az árkülönbözet felperest a keresk. törv. 353. és 356. §§. értelmében megilleti .. . ezeknél fogva a felebbezési biróság Ítéletének e részben megváltoztatása mellett alperest még további 118 frt 80 krban .... kellett marasztalni. (98. jun. 8., I. Gr. 139.). 14978. Curia. Alp. panasza szerint a kereseti ügylet megkötésénél a felek valóságos szerződési szándékuk szerint kölcsönügyletet létesitettek, s kölcsönügylet lett adásvételi szerződés alakjába burkolva, mint ilyen pedig a felperes szolgáltatása és a részéről alperessel szemben kikötöttt ellenszolgáltatások köztmutatkozó nagymérvű aránytalanságra való tekintettel uzsoraügyletnél egyébnek nem tekinthető. De még akkor is, ha az ügylet vételi ügyletnek tekintetnék, az érvénytelen; mert alperesnek szándéka nem az adásvétel tárgyanként szereplő buza tényleges szállítására, hanem csupán arra irányult, hogy a folytonos árhullámzásnak alávetett buza árának általa remélt csökkenése esetén a szerződéses ár és a teljesitési határidőben mutatkozó ár közt való különbözetnél nyerészkedjen, ily szerencsejátékból pedig jogokat egyik fél sem származtathat. Azonfelül a vétel az alperes saját reménybeli termésének szállitása iránt jővén létre, a szállítandó áruban a vétel idejétől a szállítási határidőig bekövetkezhető veszély a vevőt érte, már pedig az 1897. évben a föld még a bevetett magot sem adván vissza, a szállítás az alperes részéről erőhatalom miatt vált lehetetlenné. Ezek szerint bármelyik esetben is felperes csakis az ügylet megkötésénél az az alperes részére teljesített szolgáltatás értékét követelheti vissza. Alperesnek ez utóbbi irányban felhozott panasza alaptalan, annyiban, a mennyiben a felebbezési biróság ítéleti tányállása szerint a vétel meghatározott mennyiségű buza szállítására jővén létre, oly reménybeli vételiigyletröl, a melynél a vételtárgy szállitása lehetetlenségének veszélye a vevőt éri, — nem lehet szó. A felperes mint vevő, kereseti igényeire nézve az a körülmény, hogy alperes saját termését adta el, csak akkor volna befolyással, ha a vétel tárgyát a saját termés, mint egyedileg meghatározott áru (species) képezte, mivel csak ez esetben lehetne kérdéses az, hogy a szállításnak erőhatalom, következtében beállott lehetetlensége miatt követelheti-e felperes a szerződés teljesitését. Az azonban a felebbezési biróság Ítéletének tényállásában nincs