Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 633 bűnsegédet bűnösnek kimondani kellett. (96. szept. 29. 4121.) 1878: V.t.-cz. — Curia: Hhagyja. (97. okt. 19. 289.) 333. §. 15906. Debreczeni tábla : H. György vádlott az elsőfokn Lopás. biróság Ítéletében előadott tényállásnak megfelelően a kerítésen kivül maradt s társai ide a dohányt kiadták, mely cselekménye a B. T. K. 333. §-ába ütköző, a 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettének a 69. §. 2. pontja szerinti részessége ismérveit foglalja magában, (96. szept. 2. 2907.) — Curia: Hhagyja. (97. okt. 20. 11,093/96.) 15907. Budapesti tábla: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy T. Ferenczné szül. G. Rozália vádlottat a Sch. Ignácz kárára elkövetett lopást illetően a B. T. K. 333. §-ába ütköző és a 336. §. 3. pontja szerint büntettet képező, azonban a 92. §. alkalmazásával és a 20. §-hoz képest vétséggé minősülő lopás vétségében a R. T. K. 66. §. 2. pontja értelmében, mint bűnsegédet mondja ki bűnösnek stb. Indokok : T. Ferenczné vádlotra vonatkozólag a vádbeli cselekményt az ítélet rendelkezése szerint kellett minősiteni s e részben az elsőbiróság Ítélete meg volt változtatandó, mert a bűnügy adatai szerint ennek a vádlottnak cselekvősége abban állott, hogy D. Róza vádlottal összebeszélve együtt mentele lop)ási szándékkal Sch. Ignácz udvarához-és T. Ferenczné a kerítésen kívül állva a D. Róza által kiadogatott libákat átvette, a libáknak nyakát kitekerték és együtt elvitték. Minthogy tehát T. F. vádlott a lopás végrehajtásában közvetlenül részt nem vett, hanem azt szándékosan előmozdította s a lopásból eredt haszonból ő is részesült, cselekvősége csakis a bünsegédi "részesség tényelmeit foglalja magában. (96. nov. 13. 7784.) — Curia: Hhagyja. (97. nov. 3. 702.) 15908. Curia: A*iévai takarékpénztár által 4050. sz. a. kiállított kérdéseit takarékpénztári betétkönyvecske kiadása tekintetében mind a két alsóbiróság Ítélete megváltoztatásával eme takarékpénztári betétkönyvnek birói letétbe való helyezése s annak megfelelő módon való kezelése rendeltetik el. Indokok : Habár a névre kiállított takarékpénztári betéti könyvek az előmutatóra szóló s közforgalom tárgyát képező értékpapírok fogalma alá nem is esnék, mégis nem mutatkozik az sem teljesen megczáfoltnak. hogy H. Vilmos jóhiszemüleg szerezte meg a kérdéses takarékpénztári betétkönyvre a zálogjogot; ámde minthogy a H. Vilmos és ifj. H. János között állítólag létrejött kölcsönügylet s ebből folyólag nyert zálogjog oly magánjogi vitás kérdést képez, melynek elbírálásánál a tüzetes tárgyalás nem mellőzhető, ez a tárgyalás pedig a büntető biróság által nem eszközölhető, ennélfogva H. Vilmosnak a polgári perutra való utasítása volt e helyütt is kimondandó s e részben az eljáró kir. törvényszék ítélete annyival inkább helybenhagyandó, mert H. Vilmosnak a végtárgyaláson előterjesztett kérése nem is odairányult, hogy a takarékpénztári könyv neki kiadassék, hanem hogy a vádlottnak általa kölcsönzött 100 frt megtérítésére P.