Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

632 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V.t.-cz. Pál is megerősíti ; minthogy továbbá ifj. N. Mihály vádlott a 333. §. káros által 3 frtra értekelt lud eltulajdonításánál elkövetési cseleLopás, kedetet nem fejtett ki s közreműködése csupán annyihói állott, hogy a helyszínén megjelent, a lopott ludat átvette és elvitte., tehát a bűncselekmény elkövetését szándékosan előmozdította és könnyítette; minthogy N. Mihály vádlott a lopás elkövetése előtt tudomással bírt a V. Mihály káros és 0. Pál elsőrendű vádlott között fenforgó szolgálati viszonyról, a miből folyik, hogy a fentebb ismertetett cselekménye a B. T. K. 69. §-ának 2. pontja értelmében a 333. §-ába ütköző s a 336. §. 7. pontja szerint minősülő lopás bűntettében való részességet állapítja meg, ez pedig az orgazdaságot, mint járulékos bűncselekményt, feltétlenül kizárja ; ennek folytán a kir. itélő tábla ifj. N. Mihály másodrendű vádlottat orgazdaság helyett a B. T. K. 333. §-ába ütköző, a 336. §. 7. pontja szerint minősülő lopásban a B. T. K. 69. §. 2. pontja értelmében mint bűnsegédet találta bűnösnek. (96. márcz. 4. 258.) — Curia: Helybenhagyta. (97. ápr. 28. 6185/96.) 15904. Az a körülmény, hogy F. Éva vádlott a M. János kárára elkövetett kukoricza és ezzel együtt eltulajdonított fehérés ruhanemű lopásban, a B. T. K. 333. §-ába ütköző, a B. T. K. 336. §. 7. pontja szerint minősülő bűntettnek a 69. §. 2. pontja értelmében bűnsegédjeként mondatott ki csak bűnösnek, nem változtathatott azon, hogy F. Ferencz vádlott bűnössége is a B. T. K. 336. §. 7. pontja alapján minősülő bűntettben ne mondassék ki, mert F. Éva cselédi viszonya, melyben ez utóbbi vádlott a fent nevezett károshoz állott, az elkövetett lopást a bűntársra nézve is a B. T. K. 336. §. 7. pontja alapján minősülő lopás bűntettévé változtatta át és mert az eoilitett cselédi viszony hatálya a bűntársra is kiterjed, ha a cseléd cselekménye nem íryilváriitható tettesi, hanem részességinek. (97. ápr. 29. 7650/96.) 15905. Szegcdi tábla: B. István vádlott a községi elöljáróság és rendőrök előtt azt ismerte be, hogy 1891. május 11. és 12-ike közti éjjel, míg V. András vádlott a szoba ablakát sárral benyomta és a szobába bemászva, P. Mitának az ablakon át kiadogatta 116 frt értékű ruhanemüeket, addig ö távolabb őrt állott. Minthogy arra nézve, hogy B. István vádlott a jelzett lopásnál az átvételi cselekményben is közreműködött volna; tagadásával szemben mi adat sem merült fel és igy ellenében bűnösségének alapjául beismerése egész terjedelmében elfogadandó. Minthogy vádlott előbb emiitett beismert cselekményével a lopást előmozdította, minthogy B. István vádlott ellen eme cselekmenye, figyelemmel a lopott dolog 50 forinton felüli értékére is, B. T. K. 330. §-ába ütköző és a B. T. K. 334. §. és 336. §. 3. pontja szerint minősülő lopás bűntettének nem tettességét, hanem a B. T. K. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegédi minőségét állapítja meg: B. István vádlottat a B. T. K. 333. §-ába ütköző és a B. T. K. 334. §. és 336. §. 3. pontja szerinti lopás bűntettében nem mint V. András vádlottal a B. T. K. 70. §-a szerinti tettestársat, hanem mint a B. T. K. 69. §. 2. p. szerinti