Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

630 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-cz. tárgyak lopottak, mikor is azokat a tulajdonosiak visszaadta. 333. §. Panaszos és vádlott azonban egybehangzólag igazolják, hogy Lopás. J. Mihály nem vezeti az apja gazdaságát és hogy azt M.Menyhért, mint szomszéd jól tudta. Minthogy ezek szerint igazolást nyert azon körülmény, hogy J. Mihály a vele egy házban lakó nagybátyjától három zsák búzát és egy zsák lisztet lopott, hogy e tárgyakat M. Menyhértnek olcsó áron adta el, ki mint szomszéd a feleket jól ismerte, ennélfogva tudnia kellett, hogy a 18 éves J. Mihály apja gazdaságának vezetésére feljogosítva nincs és igy a hozzá este odaszállított három zsák búzát és egy zsák lisztet csak lopás utján szerezhette, ennek daczára azokat vagyoni haszon szerzése végett, olcsó áron megvette ; arra nézve azonban, hogy azt is tudta volna, miszerint J. Mihály a bűncselekményt lopott kulcs segélyével követte el, bizonyíték fel nem merült: M. Mihályt, tekintettel a lopott dolog 15 forintértékére, a B. T. K. 370. §. 2. pontjába ütköző és minősülő orgazdaság vétségében bűnösnek kimondani s enyhítő körülményül véve büntetlen előéletét, a lopott dolog csekély értékét és hogy kár nincs, a kiszabott büntetésre ítélni kellett. (93. jun. 22. 4326.) — Szegedi tábla: Minthogy J. Mihály határozottan azt állítja, hogy M. Menyhért vádlottnak ama előzetes kijelentése folytán vitte nevezetthez a négy zsák gabonát, mert ez azt mondotta, hogy ha búzát visz hozzá, azt megveszi; minthogy ezt a körülményt maga a, vádlott sem vette tagadásba: vádlóit M. Menyhért a B. T. K. 69. §. 2. pontja alapján a lopás vétségében mint bűnsegéd nyilvánittatik bűnösnek s az elsőbiróság által megállapított büntetés a B. T. K. 339., 341. és 72. §§-ok alapján tekintetik kiszabottnak (93. szept. 18. 3695.) — Curia: Helybenhagyja. (94. jun. 13.11,260/93.) 15901. Curia: Vádlott K. Márkus a végtárgyalásnál azt vallotta, hogy jelen volt a boltban és naponta látta; midőn tanoncztársa, S. Ödön a kézi pénztárból pénzt lopott; e szerint K. Márkusnak azon cselekménye, hogy a szemeláttára s az o hallgatólagos beleegyezésével eltulajdonított pénzből osztályrészt kapott és elfogadott, nem orgazdaságot, hanem lopásban való bünrészességet képez. (95. ápr. 3. 3659/94). 15902. Kolozsvári tábla: A kir. törvényszék ítélete részben megváltoztatik s H. Péter vádlott a B. T. K. 370. §-ába ütköző orgazdaság büntette, illetőleg vétsége helyett a Szelistye község kárára elkövetett, a B. T. K. 333. §-ába ütköző, annak 334. §-a szerint minősülő lopás bűntettében a B. T. K. 69. §. 2. pontja értelmében mint bűnrészes mondatik ki bűnösnek stb. H. Péter vádlott a vizsgálat rendén s a végtárgyaláson azt ismerte be, hogy Í893. év nyarán szolgáját, G. Györgyét, az elsőrendű vádlottat, saját földére küldötte nyirfa-karókért, illetve tüzelő fáért s a midőn szolgája e helyett fenyőkarókat hozott, s megmondotta neki, hogy azokat a község „Csinti Scorosel" erdejéből hozta, a honnan mások is visznek, megnyugodott abban, hogy szolgája tovább is hozzon az emiitett községi erdőből karókat, mit ez