Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 543 15794. Kaposvári tsz.: A vizsgálat és végtárgyalás adatai 1878 : V. t.-cz. szerint a tényállás a következő: V. J. és B. J. azt panaszolta, 260. §. nogy vádlott P. J. feljelentette őket a községi birónál s később Rágalmazás, a kaposvári csendőrségnél azért, mert a kárára elkövetett lopást alaptalan vá~ más nem követte el, mint ők. Ezen feljelentés folytán a nyomó- daskodással zás megejtetvén, ez azonban eredményre nem vezetett; e sze- elkövetve. rint kiderült, hogy V. J. és B. J. vádlott kárára nem követtek el lopást, minek folytán nevezett B. J. és V. J. vádlott hamis vád czimén panaszt emeltek vádlott ellen. Vádlott azt adta elő, hogy igaz, miszerint ő V. J-t és B. J-t gyanusitotta a községi biró előtt a lopás elkövetésével, de ezen gyanusitás nem volt alap nélküli, mert a hegycsősz éjjeli órákban találkozott V. J-sal a (vádlott) pinczéje körül, B. J. pedig igen jó barátságban él V. J-sal, mindig együtt vannak. Ezen gyanusitás folytán az történt, hogy V. J. és B. J. kulcsával megpróbálták felnyitni vádlott pinczeajtóját, a mi V. J. kulcsával sikerült is. Ekkor a vádlott magával vive S. M. hegycsőszt, Kaposvárott a csendőrségnél feljelentést tett V. J. ellen azért, mert ez az ő pinczéjébe bejárt s onnét bort lopott el. Vádlott ama védekezése, hogy ő csak gyanújának adott kifejezést akkor, midőn B. J-t és V. J-t nevezte meg tettesekül, meg van van czáfolva Sz. J. hit alatti vallomásával, ki azt adta elő, hogy midőn vádlott ő nála, mint községi birónál a feljelentést megtette panaszosok ellen, egyszermind azt is kivánta, hogy nevezetteknél házkutatás tartassék. De meg van czáfolva vádlottaknak azon előadása is, mely szerint S. M. hegycsősz mondotta neki, hogy V. J. éjjel az ő (vádlott) pinczéje körül látta, magának vádlott szemébe mondott azon vallomásával, hogy ő sohasem mondotta azt, miszerint V. J-t vádlott pinczéje körül látta; végül meg van czáfolva vádlott védekezése F. J. és F. G. tanuk hit alatti vallomásával, mert midőn ezek a nyomozás alkalmával a helyszinén voltak, vádlott határozottan kijelentette, hogy V. J. a tettes. Vádlott előadását némileg támogatni látszik ugyan K. J. tanú vallomása, a ki előtt egy alkalommal S. M. hegycsősz csakugyan V. J-t nevezte meg tettesként, azonban ezen tanú vallomása nem jöhet figyelembe, mert alsó K. J., ki ugyanakkor, midőn a hegycsősz ezen állitólagos feljelentést tette, jelen volt, azt mondotta hit alatt, hogy S. M. nem nevezte meg V. J-t tettesként. Vádlottnak a kulcspróbára alapitott védekezése sem állhat meg, mert a kérdéses próba csak azután történt, midőn már a tettes kilétére vonatkozó határozott állítás megtörtént. Hasonlókép nem állhat meg vádlottnak a talált lábnyomra alapitott védekezése sem, mert ez is a feljelentés után találtatott, de ettől eltekintve, F. J. és F. G. hit alatti vallomása szerint a talált lábnyomok egészen elütök voltak V. J. lábnyomaitól, de még ha a kérdéses lábnyomok V. János lábnyomai lettek volna is, ezen körülmény még nem jogositotta volna fel vádlottat arra, hogy V. Jánost és B. Jánost a lopás elkövetésével vádolja. Hogy volt-e borhiány vádlottnál, avagy sem, az a vádbeli cselekmény elbírálásánál figyelembe nem vehető, mert a kérdés tárgyát ez