Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

544 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t.-cz. által csak az képezheti, hogy volt-e alapos oka vádlottnak arra 260. §. nézve, hogy a lopás elkövetésével panaszosokat vádolja. MintRágalmazás, hogy a fentebb ismertetett tényállás szerint vádlottnak a panaalpatalan vá- szosok elleni vádja valóílannak bizonyult, azon körülmény azondaskodással ban, hogy vádját bosszúból tudva hamisan tette volna, a végelkövetve. tárgyalás adataiból megállapítható nem volt: ennélfogva vádlottat a B. T. K. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségében vétkesnek kellett kimondani s az itélet rendelkezése szerinti büntetéssel fenyiteni. (93. szept. 13. 4558.) — Pécsi tábla: A kir. törvényszék Ítéletét felebbezett részében, tekintve, hogy a vádlott a községi biróság-nál, habár csak egy tény miatt tett bűnfeljelentése áltat, mely valótlannak bizonyult, két egyént sértett meg érzékenyen, részben megváltoztatja s a vádlott fogházbüntetésnek tartamát egy hónapra felemeli, mely részbeli változtatásokkal egyebekben ugyanazt az ítéletet vonatkozó indokai alapján hhagyja. (94. febr. 20. 102.) — Curia: Tekintve, hogy a B. T. K. 260. §-ában meghatározott rágalmazásnak tárgya, a törvény felre nem érthető szövegezése, de a jogsérelem természete szerint is, a bevádolt személy, illetve az egyéni becsület; és ennélfogva a bevádolt személyek többsége nem képezhet súlyosító körülményt, hanem a 96. §. szerinti halmazatot létesiti : mindkét alsóbiróság Ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott P. János a B. János és V. János sérelmére elkövetett, a B. T. K. 260. §-ába ütköző és a szerint büntetendő két rendbeli, a 96. §. szerint halmazatban levő rágalmazás vétségében mondatik ki bűnösnek és a reárott fogház, a 97. §. alapján kiszabott összbüntetésnek vétetik: hhagyatik. (95. máj. 22. 7238/1894.) 15795. Miskolczi tsz. : A vizsgálat és végtárgyalás adatai szerint S. I. és Gr. L. csendőrökből álló járőr 1891. évi november hó 20-án, N.-Barczán keresztül egy czigány család fejét és a szekerekre férő többi tagjait tolonczolta, mely karavánt még néhány nőszemély is kisért önkéntesen, kikre a járőr felügyeleletet nem gyakorolt, de a kisért csapat nagy számánál fogva nem gyakorolhatott. Ez alkalommal történt, hogy L. Jakab n.-barczai lakos bérlőtől egy lud, állítólag a községben keresztül haladó karaván valamelyik tagja által ellopatott. Káros a mint az egy ludnak hiányát észrevette, kocsisát azonnal a karaván után küldte, a ki ezt Sajó-Kaza község szélénél utolérvén, a karavánt kisérő csendőröknek az esetet feljelentette és egyúttal a czigányok megmotozását kérte. G. L. és S. I. csendőrök ezen kérelem folytán a czigányokat a csak néhány lépésre levő csendőrlaktanya udvarára kisérték, a hol azokat kivétel nélkül meg is motozták, azonban a motozásnak semmi eredménye sem volt, amiről az akkorra odaérkezett L. Jakab is meggyőződött. L. ezután a libáját maga indult el keresni s azt állítólag a Sajó partján levő füzesben megfojtva meg is találván, ez okból nevezett csendőrök ellen F. J. körjegyzővel egy feljelentést Íratott, mely sajátkezüleg aláirt feljelentésben azon állítás foglaltatik, miszerint a kérdéses lopás a nevezett csendőrök tudtával történt.