Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 541 adatot, mely szériát vádlott a kir. járásbíróságot, illetőleg- az ügy-1878: V. t.-cz. ben eljárt kir. aljárásbirót a hivatali kötelességnek vétkes gon- 258. §. datlanságból elkövetett megszegésével jogosan terhelhetné; mint- Rágalmazás. hogy tehát az incriminált felfolyamodásban a hivatali kötelességre vonatkozó ezen ismételve használt nyilatkozatok és kifejezések valótlanok; minthogy végül azok a bírósághoz, tehát hatósághoz intézett beadványban, tehát nyilvánosan tétettek ; így dr. R. A. vádlott ezen cselekménye a B. T. K. 258. §-ba ütköző, a 262. §. szerinti minősülő nyilvános rágalmazás vétségét képezi, ezeknél fogva őt abban vétkesnek kimondani és az ítélet rendelkező részében kiszabott büntetéssel büntetni kellett. A büntetés kiszabásánál vádlott büntetlen előélete, társadalmi állása és hogy a vádlott állal neheztelt elutasító végzés sem volt egészen correcte, szabályosan meghozva, mint oly túlnyomó enyhítő körülmények vétettek figyelembe, melyek a B. T. K. 92. §-nak alkalmazást indokolttá tették. (95. nov. 7. 4656.) — Kassai tábla: Hhagyja. (96. jan. 20. 6025.) — Curia: Hhagyja. (97. febr. 5. 2948/96. 15791. Budapesti tábla: Az elsőbiróságnak végzését megvál- 260. §. toztatja s Cs. K. Imre ellen ebben az ügyben a további bűnvádi Rágalmazás, eljárást megszünteti. Indokok : A B. T. K. 260. §-ban meghatá- alaptalan varozott vétség elkövetési cselekedetét is az viszi véghez, a ki daskodással mást valemely hatóság előtt büntethető cselekmény elkövetésével elkövetve. vádol. Minthogy ez esetben világosan kiderül az, hogy Cs. K. Imre szalmakazla 1890. évi november 27-én esti 8 óra tájban kigyuladt és részben elégett; minthogy nem áll az, a mit a kir. törvényszék 479/92. sz. végzésének indokai tüntetnek fel, a melyek szerint t. i. Cs. K. Imre a csendőrörsön azt a feljelentést tette volna, hogy a szalmakazalt K. J. gyújtotta meg, hanem a csendőrörs feljelentéséből láthatóan csak az áll, hogy Cs. K. Imre a szalmakazlának kigyuladása folytán panaszt tett és részletesen indokolva a gyanúját, a gyújtással K. J-et gyanúsította; minthogy az a büntetőjogi fogalom, a melyet a törvény a ..vádol" szóval fejezett ki, távolról sincs kimerítve azzal a cselekmény nyel, Cs. K. Imre, a bűnvádi eljárásra alkalmatlannak is talált, és ilyen gyanánt a 6693190. számú végzéssel K. J. értesitése nélkül félre is tett csendőrörsi feljelentésben láthatóan elkövetett: minthogy ezek szerint Cs. K. Imre ellen nem forog fenn oly elkövetési cselekvési cselekeaet, a mely alapját képezhetné a B. T. K. 260. §-ára fektetett vádnak: ennélfogva a kir. itélő tábla eme végzés szerint rendelkezett. (92. aug. 1. 6838.) — Curia: Helybenhagyja. (92. nov. 30. 10,643.) 15792. Nagybecskereki tsz.: Vádlott U. P. a végtárgyalás alkalmával maga is beismerte azon a 4813. B) sz. iratokból is kitetsző tényt, hogy V. S. községi jegyző ellen a miatt emelt vádat a kir. törvényszéknél, hogy ez őt a községi őrökkel megverette, mely panasz folytán V. S. ellen a bűnvádi eljárás folyamatba is tétetett, ez azonban a 4813/B. 94. sz. végzéssel megszüntettetett, miután a vád igazolást nem nyervén, alaptalannak találtatott.