Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

536 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878: V. t. cz. különös rendelkezése értelmében a sajtójogi felelősség és hatás­248. §. kör keretén kivül torlandó meg. Igaz ugyan, hogy G. I. Imre Szemérem el- azt állítja, hogy az elkobzott nyomtatványoknak ő a kiadója, ez leni vétség, az állitása azonban bebizonyitottnak nem tekinthető, mert ama nyomtatványokon kiadóként megnevezve nincsen, sőt egy részü­kön létező budapesti czég van kiadóként feltüntetve s mert a szerző fogalmazványaként bemutatott csekély kéziratnak még valódisága sincs bizonyítva. De nem menti a vádlottakat az 1848. évi XVIII. t.-cz. 43. §-nak rendelkezése sem, mert az eljárás folyamán megállapittatott, hogy G. I. vádlottnak üzlete csaknem kizárólag a lefoglalt bűnjelekkel való üzérkedésre volt berendezve és ennétfogva ő nem rendes könyvkereskedőnek, hanem ugyan­azon t.-cz. 45. §-ban emiitett zugkönyvárulónak volt tekintendő. Habár egy nyomtatvány tekintetében a vádlottak az ellenük emelt vád és következményének terhe alól felmentettek: büntetésük mégis helybenhagyatott, mert az a terhükre még fenn maradt bűncselekmény súlyával kellő arányban állónak találtatott. (97. okt. 12. 8826 ) 15784. Budapesti járásbíróság'. 1896. július havának utolsó napjaiban F. K., K. J. és G. M. optikusok üzletében, M. V-né­nak pedig a lakásán, a kir. ügyészség felhivása folytán fogana­tosított házkutatást a rendőrség. A bűnjel-fényképek találtatván nevezetteknek, G. Mihály és M. Vilmosné birtokában, azon­felül a tőlük lefoglalt erkölcstelen tartalmú nyomtatványfüzet, vádlottak szemérem elleni vétség miatt jelentettek fel. M. K, ellenében K. J. előadása alapján rendeltetett el az eljárás, miután K. J. azt adta elő, hogy a fényképeket M. K. terjeszti. K. J. és G. M. beismerték, hogy a fényképeket árusitották, előbbi azt adván elő, hogy mintegy 300 — 400-at, utóbbi pedig, hogy mint­egy 40—50-et adott el. Ennek ellenére felmentésüket kérték, minthogy azok fajtalanságot nem tartalmaznak és minthogy azo­kat csakis szobrászoknak árusitották. Minthogy azonban a bűn­jel-fényképek mind meztelen ábrázolatok, több olyan helyzetben is van, miszerint kizárandónak veendő az, miszerint azokat ép oly helyzetben szobrászok szükségelhetnék ;minthogy a legtöbb fénykép első megtekintésre is megütköztetően botránj^os, a mennyiben biczik­lin, majd függő hintán heverő meztelen női alakot ábrázol azon kétségtelen czélzattal, hogy annak főkép nemző részét láttassa vagyis minthogy a fényképek fajtalanok, az pedig kizártnak veendő, hogy épen és csakis szobrászok részére tartassék raktáron, vagyis, mert vádlottak védekezése mentségükre elfogadható nem volt, ugyanazért őket beismerésük alapján, miszerint a fényképeket árusitották, a terhükre rótt vádbeli cselekményben bűnösöknek kimondani és büntetlen előéletük, mint enyhitő körülményre figyelemmel, az Ítélet rendelkező részében foglaltak szerint bün­tetni kellett. F. K., M. V-né és M. K. ellenében ÍZ elj. sz. 52. §-a alapján tartatik az eljárás függőben. (97. jun. 23. 28,827.) — Budapesti tábla: Hhagyja. (97. decz. 9. 9350.) — CuHa : Te­kintettel arra, hogy az 1883. évi VI. t.-cz. 7. §-ának egyik esete

Next

/
Thumbnails
Contents