Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

532 BÜNTETŐTÖRVÉNY. i878: V. t.-cz. mert a '235. §. 2. pontjában a többi Tcösött leieméit ..felügyelet" 235. §. Vagy ..gondviselés" csak ..megbízás" folytán, tehát hivatásszerüleg Erőszakos elvállalt kötelességből gyakoroltatik, a gazda pedig a cselédet nem nemiközösü- arra való felügyelet vagy annak gondozása végett veszi magához, lés. hanem szolgálatára fogadja fél s az a felügyelet, mit a gazda cselédje felett gyakorol, csak odáig terjedhet, a meddig azt a gazdái hatalomból folyólag a gazda jogos érdekei a cseléd jól felfogott érdekeivel összhangban magukkal hozzák. Nem szólnak ezen felfogásnak ellene a cseléd és gazda közötti viszonyt szabályozó 1876. évi XIII. t.-cz. határozatai sem, mert annak 2. §-ában kifejezett az a rendelkezés, hogy a szolgálatba lépett cseléd a gazda, illetőleg családja háznépének tagjává válik, a cselédnek a gazdái hatalom alá tartozóságát fejezi ki; a gazdának azon kötelességei pedig, melyek 26—34. §§-okban felsorolvák, csak azt a felügyeletet állapitják meg, mely a szolgálatadó és bérért szolgálatot teljesitő között létrejött szerződési viszonyból folyik. A fenforgó esetben tehát, habár a sértett mint kisdajka vádlottnak évi rendes cselédje volt s habár az még alig haladta tul a gyermekkort, mégis minthogy vádlott az arra való felügyelettel s gondviseléssel hivatásszerűen megbizva nem volt: ellenében a sértetten elkövetett vádbeli cselekmény miatt a B. T. K. 235. §-ának 2. pontja nem alkalmaztathatott. (97. márcz. 9. 5001/96. B. T. XXXIV! 11.) 15781. Curia: T. Anna sértett félnek vallomását az orvosi látleletnek az az adata támogatja, hogy nevezett sértett szeméremtestén a nagy ajkak belövelteknek és váladékkal födötteknek találtattak, a mely elváltozások ujabb eredetüeknek és esetleg nemi közösülésből származottaknak jelentettek ki; támogatja továbbá F. Julianna tanú vallomása is, a mennyiben ezen tanú vallomása szerint tanú sértettet a vádlott ágyában paplannal betakarva vádlott mellett fekve találta és ebből folyólag, habár a kir. törvényszéki orvos sértett ingén ondó szálcsákat felfedezni nem volt képes, habár vádlott tagadta is a panaszolt bűncselekményt ós azt ellene forralt bosszúból feljelentettnek nyilvánította is, vádlott bűnösségének megállapítása tekintetében az alsóbiróságok Ítéletei helyben voltak hagyandók, a minősítés tekintetében pedig azért, mert nevezett sértett a panaszolt időben, vagyis 1892. évi április hó 25-én a keresztelési anyakönyvi kivonat adataihoz képest, 1881. évi szeptember hó 20-án született, tehát az esetkor 11 éves és 7 hónapos korú és igy akaratának szabad elhatározása tekintetében képtelen, védelmére pedig tehetetlen volt. A büntetés kiszabása tekintetében a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete azért hagyatott helyben, mert vádlott, mint sértett anyjával, T. Juliannával, törvénytelenül élő egyén, nem sorolható a B. T. K. 235. §-ában megnevezett személyek közé és a B. T. K. 235 §-ában rendelt büntetési tétel tehát jelen esetben alkalmazást nem nyerhetett stb. (96. decz. 30. 1128.)