Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 533 15782. Marosvásárhelyi. tsz.: Vádlott beismerésével, .vala-1878: V. t.-cz. mint A. R., A. E. és P. B-né tanuk vallomásával teljesen bizo- 243. §. nyitva van, hogy vádlott Róza nevü, 18 évét be nem töltött Yérfertőzteleányával többször nemileg- közösölt. Á. R. és E. vallomásával, tés. de különösen A. Lajos beismerésével bizonyitva van, hogy miután utóbbinak neje 1893-ban elhalt, csakhamar közösült először Róza nevü leányával, a ki akkor, miután 1878. november 26-»án született, 14-ik életévét már betöltötte volt és ettől az időtől kezdve az 1896. szeptember hóban tett bűnvádi feljelentésig g}7akran folytatta a közösülést. Ez alalt az idő alatt A. R. gyermeket is szült, ki valószínűleg e természetellenes viszony gyümölcse volt, de már elhalálozott. Vádlott védekezése abban összpontosul, hogy e közösülések alatt mindig részeg volt, illetve részeg állapotban közösült. Minthogy azonban e védekezés elfogadhatóságát nemcsak a bűnös viszony tartóssága és a közösülések gyakorisága, hanem a cselekmény természete is megczáfolja, sőt P. B. tanúnak A. R. vallomásával megegyező, esküvel erősitett vallomásával bizonyitva van, hogy teljesen józan állapotban és oly időben is közösölt leányával, a mikor I. A. a házánál volt és vele vadházasságban élt, ennélfogva a beszámitást kizáró, avagy korlátoló körülmény nem forog fenn. Miután a közösülés A. R. beleegyezésével elkövetettnek bizonyult, vádlott cselekménye lemenő ágbeli rokonon elkövetett vérfertőzés bűntettét képezi, mert a B. T. K. 243. §-ának határozott szövegezése semmi kétséget sem hagy fenn az iránt, hogy a felmenő ágbeli rokon az, a kinek a cselekménye szigorúbb elbírálás alá esik, a mi különben a dolog természetéből is következik, épen azért nem is bünteti a B. T. K. a lemenő ágbeli vérfertőzést elkövető rokont, ha az 18 éven aluli, mert abból indul ki, hogy a lemenő ágbeli a felmenő ágbeli rokon behatása, illetve felsőbbsége alól kevésbbé vonhatja ki magát; minthogy pedig a felmenő ágbeli rokon a vérfertőzés miatt fegyházzal büntetendő, a B. T. K. 20. §-ára tekintettel, a vádlottra nézve is világosan büntettet képez ; ezek az okok indokolják az elsőbirósági Ítéletnek ugy a minősítés, mint a büntetés tekintetében történt megváltoztatását. A büntetés tartamának meghatározásánál figyelembe vétetett, hogy vádlott mellett a büntetlen előélet és a beismerés enyhitőleg hat, ellenben igen súlyosító a vérfertőzést képező cselekményeknek hosszú időn át való folytatása és ennélfogva a kimért büntetés a cselekménynyel arányban állónak tünt fel. (96. nov. 24. 2213 ) — Curia: A kir. ítélőtábla ítélete annak indokai alapján helybenhagyatik, azzal a kiegészítéssel, hogy a vádbeli cselekmény folytatólagos -bűntettnek nyilvánittatik. (97. decz. 2. 754.) 15783, Budapesti büntető jbg.: A szemérem elleni vétség 248. §. (B. T. K. 248. § 1. p.) megbirálásánál két lényeges criterium Szemérem elveendő szemügyre és pedig: tartalmaz-e a nyomtatvány fajtalan- leni vétség. ságot és fejtett-e ki a vádlott oly tevékenységet, hogy az ily tartalmú nyomtatvány nyilvánosságra kerüljön? A mi az első