Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)
15780. Budapesti tábla: A tényállás megállapításánál az elsőbiróság is helyesen vette kifogástalan s az ügy egyéb adatai által is támogatott bizonyítékul a sértett V. Rozália vallomását, ebből folyólag azonban a nevezettnek vallomása nemcsak a nemi közösülés megtörténtére, hanem annak mi módon történt véghezvitelére nézve is bizonyítékul fogadandó el. Ehhez képest tekintve, hogy V. Rozáliának ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során egyértelműen tett vallomása szerint, vádlott akként hajtotta végre rajta a közösülést, hogy a szép szóvali csábítás sikertelensége után őt a divánon elfoglalt fekhelyéről felkapva s megfojtássalfenyegetve saját ágyára dobta, ott száját kendővel, illetve kezével befogva s erőlködését leküzdve közösült vele többszörösen; tekintve, hogy az erőszaknak fenti módon alkalmazását nem zárja ki a sértett megvizsgálását eszközlött orvosnak az az észlelete, hogy a nemi közösülés nyomain kívül a sértetten a külerőszak egyéb nyomait nem volt képes felfedezni; tekintve, hogy az előadottakhoz képest az veendő megállapítottnak, hogy vádlott a értettet erőszakkal és fenyegetéssel kényszeritette a nemi közösülésre ; tekintve, hogy a sértett mint a vádlott háztartásában alkalmazott belső cseléd, különösen gyermekkoránál fogva is a vádlott, mint házfő felügyeletére és gondviselésére bizott személynek tekintendő, ez okokból vádlott a B. T. K. 232. ,§. 1. pontjába ütköző s a 235.§. 2. pontja szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettében volt bűnösnek kimondandó. Vádlott büntetésének kiszabásánál nem vétethetett súlyosító körülményül az, hogy hasonló cselekmény miatt ellene már eljárás volt folyamatban, a mely eljárás csak a magáninditvány elkésése indokából szüntettetett meg s jóllehet azonban súlyosító körülményt képez, hogy vádlott a zsenge korú gyermekleányon a közösülést többszörösen hajtotta végre, mégis figyelemmel azokra az enyhítő körülményekre, hogy vádlott büntetlen előéletű s hogy a vádbeli cselekményt szenvedélyesség folytán felingerült kedély állapotban követte el, büntetése a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával a fenti mértékben találtatott megfelelőnek. Egyéb részében az elsőbiróság Ítélete vonatkozó indokolásánál fogva hagyatott helyben. (96 márcz. 3. 11,448.) — Curia: A kir. itélő tábla az Ítéletének indokaiban felhozottak alapján helyesen minősítette vádlott cselekményét az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított megfertőztetés büntette helyett erőszakos nemi közösülés bűntettének, annál is inkább, mert habár törvény szerint a cselekmény a B. T. K. 232. §-ának 2. pontja szerint nem volt is minősíthető, de minthogy a sértett a vádbeli cselekmény elkövetése idején még csak hat nappal haladta meg a 12 éves életkort, nála még az akaratnyilvánításra s a védelemre tehetetlen állapot is nagyrészben fenforgott. Nem volt azonban elfogadható a kir, ítélőtábla ítéletének azon további minősítése, mely szerint vádlottat a 235. §. 2. pontja alapján ezen törvényszakasz szerint büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettében nyilvánította bűnösnek s ezt megváltoztatni, illetőleg mellőzni kellett, 34*
