Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 530 1878: V. t-cz. hesse, a nélkül, hogy eredményében részesülni kivárnia, még az 232. §. esetben is csak segéd marad, ha elkövetési cselekményt hajt végre. Erőszakos (97. aug. 31. 10 549/96. B. T. XXXV. 1 ) nemi közösü- 15778. Curia: Minthogy a H. Jánosné testén észlelt s az lés. orvosi látlelet szerint kézzel ejtett sértések a nemi közösülésnek erőszakkal való megkísérlése közben, a sértett szemérme védelmével szemben kifejtett dulakodás és erőszakoskodás következtében jöttek létre, az ijedtség folytán kiállott s nyolcz napot meghaladó egészségháboritással járó ideges bántalom pedig a vádlott terhére megállapitott erőszakos nemi közösülés bűntett kisérletének kétségtelen folyományát képezi: ennélfogva ezen testi sértések a cselekmény alkotó részét képező erőszak fogalma alá esvén, külön megállapitás tárgyát nem képezhetik; hanem a főcselekménynél, mint sulyositó körülmények mérlegelendők. (98. márcz. 17. 1653.) 233. §. 15779. Curia: Vádlott S. K. a vizsgálat és végtárgyalás Szemérem el- folyamán csupán azt ismerte be, hogy a 10 éves S. Sz. övig leni erőszak, meztelenül, összekulcsolt kezekkel lefényképezte, azonban határozottan tagadta azt, hogy a nevezett kis leánynyal az ennek vallomásában előadott fajtalan cselekményeket elkövette, azzal fajtalan dolgokról beszélt, vagy ilyenekre kitanította, ellenben azt állítja, hogy a kis leány maga mondta neki, hogy őt a házban lakó s az elsőbiróság Ítéletének indokaiban megnevezett más egyének részint fajtalan cselekményekre kitanították, részint annak ily dolgokról beszéltek. Minthogy azonban a kis leánynak az említett helyzetben történt lefényképezése sem a szemérem elleni erőszak bűntettének, sem valami más büntetendő cselekmények tényálladékát meg nem állapítja s minthogy S.- Sz-nak azon vallomása, miszerint az ő szeméremtestét a vádlott több izben ujjaival piszkálta, az orvosi vélemény által határozottan nem támogattatik, mert ezen vélemény szerint a nyákhártyának csekély belöveltsége észleltetett ugyan, erre nézve azonban még az sem állapitható meg, hogy az ujjal való piszkálás által idéztetett elő s mert máskülönben ugy a nyákhártya, valamint a szüzhártya is épnek találtatott s rajta a sérülésnek legkisebb nyoma sem létezett; minthogy továbbá S. Sz. a végtárgyalásnál beismerte, miszerint való az, hogy őt más egyén is kitanította fajtalan dolgokról és cselekményekről s e szerint azt sem lehet megállapítani, hogy a nevezett kis leány a vallomásában előadott fajtalan dolgokra valóban a vádlott és nem más egyén által lett kitanítva; tekintve ezeken felül még azt is, hogy S. Sz. a panasz tárgyában több izben kivett vallomásaiban az egyes eseteket különbözőkép adta elő s megbízható más adatokkal nem támogatott vallomására oly döntő súlyt fektetni nem lehet, hogy ennek alapján a tagadásban álló vádlott bűnössége megállapítható volna: ezekhez képest mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával vádlottat a szemérem elleni erőszak bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. (97. nov. 25. 431.)