Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 527 eskü büntette téngálladékának meg állapítására: minthogy azt kel-1878: V. t.-cz. lett bizonyítottnak venni, hogy vádlott a részére megítélt főesküt 219. §. az eskütételi jegyzőkönyvben foglalt szavak szerint tette le és Hamis eskü. nem fogadható el bizonyítékul az a feltevés, hogy az eskütételi jegyzőkönyvben foglalt szövegezésben előforduló hiány csak tollhibának tekintendő ; minthogj'- ezek szerint a letett esküvel megerősitett ténykörülmények ellenkezője bizonyithátó nem volt, ennélfogva vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenteni kellett. (96. máj. 13. 1756.) — Curia: Hhagyja indokainál fogva az indokoknak oly helyesbitésével, hogy a letett eskü szövegéből a „létre nem jött" kifejezés kihagyása tollhibának mutatkozik ugyan, de a letett eskü szövege szerint szorosan Ítélendő meg s mindaddig, mig az ellenkező be nem bizony ittatik, az erről felvett jegyzőkönyv, mint közokirat hitelesnek tartandó, és egyébként még azért is, mert a letett eskü második részében foglalt azon állítás valósága, mely szerint vádlott 1892-ben a peres területet tettleg nem felében, hanem saját részére birtokolta, az eljárás rendén megczáfolva nem lett. (97. okt. 13. 10,931/96. B. T. XXXV. 14.) 15772. Pozsonyi tábla : Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, özv. K. Jánosnét a B. T. K. 219. §-ban meghatározott hamis eskü büntette miatt vád alá helyezi. Indokok : P. Erzsi, az ellene egy polgári perben beszámíttatni kivánt 50 frtos kötelezvény tekintetében esküt tett arra, hogy ő azt alá nem irta, mert irni nem is tud. Ámde az az esküvel megerősitett állitása, hogy nevét nem tudja aláirni, megczáfoltatik az első férje, néhai Cz. József hagyatékát tárgyazó ügyiratoknál 2577/75. sz. tárgyalási jegyzőkönvvben, ugy a 3998/83. sz. végzésre vonatkozó vétiven, nemkülönben az 1883. november 15-én kelt közjegyzői okiraton található, végre a jelen bűnügy folyamán próbairásként kivett kétségtelenül sajátkezű aláírásaival. Hogy pedig a kérdéses kötelezvényen levő P. Erzsébet névaláírás is a vádlott kezétől ered, az írásnak sajátos jellegénél és a vádlott kétségtelen aláírásaival egyezésénél fogva bebizonyithatónak mutatkozik s e szerint e terhelő adatok a jogos vádlásra elégséges alapot nyújtanak. (97. jul. 20. 1688.) — Curia: A polgári perben lényeges körülmény nem az volt, vájjon vádlott tud-e irni, vagy nem, hanem, a mint az ítélet indokaiból is kitűnik, az 50 frt beszámítása tekintetében lényeges és döntő volt felperesnek, most vádlottnak az az előadása, hogy az 50 frt csak néhai férjének adósságát képezte, ő abból részt nem kapott, következőleg alperesek nincsenek jogosítva ezen 50 frtot, mint az ő helyette elvállalt tartozást, hitbéréből levonásba hozni. Es miután a büntető biró köteles az eskü alatt tett vallomásban a perben döntő és lényeges körülményeket meghatározni és csak akkor foroghat fen a büntetendő hamis vallomás tényálladéka, ha ezen döntő ténykörülmények tekintetében bizonyul be a vallomás valótlannak; tekintve, hogy vádlott a bűnvádi vizsgálat alatt is tagadta, hogy ő az 50 írtból valamit kapott volna ; tekintve, hogy ennek ellenkezőjére