Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

526 JUXTETŐTÖRVÉNY. 1878: V t.-cz. zott, hogy annak értelme iránt vádlott tévedésben nem lehetett, 219. §. de vádlott védekezésének teljes rosszhiszeműségét bizonyítja az Hamis eskü. a körülmény, hogy ő a polgári pörben nem azzal védekezett, hogy a ruhákat megrendelte ugyan, de saját számlájára s nem a gyermekek számlájára, hanem azt is tagadásba vette, hogy a gyermekek részére a felperesnél bármit rendelt s hogy a polgári per ennek folytán nem azon dőlt el, kinek számlájára történt a gyermeköltönyök rendelése, hanem azon, hogy a rendelés egyáltalán megtörtént-e Az eskületételről felvett jegyzőkönyvből különben kitűnik az is, hogy a biróság az eskü szövegét vádlottnak felolvasta és megmagyarázta. Vádlottnak védekezése nem az eskü szövege és a körülmények által különben is kizártnak bizonyuló tévedésnek, hanem a vádlott rosszhiszeműségének képezi bizonyítékát. A vádlott rosszhiszeműségének bizonyítéka az is, hogy a letett eskünek második részét is letette, a melyben pedig határozottan az ő saját adósságáról van szó. Az, hogy az eskünek egyik része jogi kérdést tartalmaz, csak azt eredményezi. hogy ebben a részben a hamis eskünek tényálladékát megállapítani nem lehet- Az eskünek a kir. törvényszék által elfogadott oszhatlanságát a büntető jog nem ismeri s a törvénykezési gyakorlat soha el nem fogadta. Ha az eskü, mint ebben az esetben, több különböző s önálló körülményre vonatkozik, a hamis eskü tényálladékát nem zárja ki az, hogy az eskü nem valamennyi körülményre, nem egész terjedelmében, hanem csak némely körülményre, tehát részben hamis. Vádlottak bűnösségét ezek alapján meg kellett állapítani. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett, hogy vádlott párbaj vétségen kivül még büntetve nem volt, súlyosítóul ellenben nagyobb fokú műveltsége, melynél fogva cselekményének horderejét kellően felfoghatta. (97. febr. 4. 285.) — Curia: Előrebocsátva, hogy a kir. törvényszéknek az eskü oszthatatlanságára vonatkozó érvelését a kir. Curia sem fogadja el, a kir. itélő táblának fentebbi Ítélete megváltoztattatik s az első fokban eljárt kir. törvényszéknek ítélete indokainál fogva, de különösen azért hagyatik helyben, mert nem tagadható, hog}7 a szóban forgó eskümintának első része nem eléggé szabatos, nem eléggé határozott, hogy ezen első részének szövege kétes s ép azért különböző magyarázatot enged, mig a második rész, a melyről különben a vádhatározat nem is szólt, jogkérdést tartalmaz, s a mint a kir. itélő tábla ítéletének indokaiban is azt kifejtette, annak alapján a hamis eskü tényálladékát megállapítani nem lehet. (97. máj. 19. 4261.) 15771. Debreczeni tábla: A 6y. a kisebb polg. peres ügyben hozott ítéletben szövegezett főeskünek a súlypontját az képezi, hogy a peres felek között jött-e létre használati szerződés vagy sem ? és egyben ez képezi a perdöntő körülményt is, de az eskütételi jegyzőkönyv szerint vádlott a főesküt nem az ítéletben megállapított szöveg szerint, hanem eme szavak kihagyásával: ..létre nem jött" tette le. Minthogy pedig az eskü szövege eme szavak kihagyásával érthetetlen és ekként nem alkalmas a hamis