Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

524 BÜNTETŐTÖRVÉNY. 1878 : V. t -cz. megítélt esküvel az a döntő körülmény bizonyítandó, hogy ki219. §. nek számlájára történt a megrendelés, tehát jóhiszemüleg tehette Hamis eskü le az esküt arra, hogy az öltönyöket nem „per", azaz nem „per conto dei miéi figli" (fiai számlájára) rendelte meg. Még az „ordinato ah" attore per i miéi figli tre completi vestitiu szavak elhelyezése is hozzájárul ezen értelmezés megerősítéséhez és abból alaposan azt lehet következtetni, hogy a biró is azoknak a vádlott által neki tulajdonított értelmezést akarta adni, mert ha csupán azt akarta volna kifejezni, hogy a megrendelt öltönyök az alperes, illetve jelenlegi vádlott fiainak voltak szánva, így mondta volna: „ordinato alP attore tre completi vestiti per i miéi figli" és akkor világos lett volna, hogy az öltönyök a fiuk használatára voltak szánva, ellenben a „per i figli-' szavak az „ordinato" ige után állván, a „per" a megrendelésre látszik vonatkozni. De bárhogy legyen is, kétségtelen, hogy oly kétértelmű esküszöveggel állunk szemben, mely hamis eskü miatti elitélésre alapul nem szolgálhat, mert ahhoz, hogy vádlottra ilyen bűnösség reábizonyittathassék, kizárva kell hogy legyen a kétség nemcsak a bűncselekmény tárgyi elemére is, azaz esküt tevőnek azon tudatára, hogy az általa esküvel megerősített körülmények nem valók, illetve, hogy az esküvel általa tagadott körülmények fennforognak. Ennek a megállapítása azonban vádlott védekezésével szemben lehetetlen, minthogy azt a körülményt, melyre az eskü vonatkozik, különféleképen lehet értelmezni, ki nem zárva a neki vádlott által tulajdonított értelmezést. Ilyen esetben a biró meg nem állapithatván az esküt tevő rosszhiszeműségét és gonosz szándékát, marasztaló ítéletet sem hozhat. Ez áll a kérdéses eskü első része tekintetében. Annak második részerői, mely a tartozásnak a követelt összegben való fennállására vonatkozik, a vádhatározat hallgat. Minthogy azonban egy polgári ügyben hozott ítélettel megítélt eskü egy feloszthatatlan egészet képez, nem tagolható fel egyes részekre, hanem a büntető biró által egész tartalmában és egyes részeinek egymással való összefüggésében veendő bírálat alá és minthogy a végtárgyaláson az eskünek ezen második része is megvitattatott, ez a jelen ítéletben nem mellőzhető. A Sch. által letett eskü ezen második részét, mely jogi kérdésre vonatkozik, nem lett volna szabad az eskü szövegébe foglalni és az tekintettel az eskü feloszthatlanságára, az egész szöveget hibássá teszi, ugy hogy alkalmatlanná válik büntető eljárás megindítására, melynek az állandó legfelsőbb birói gyakorlat szerint csak akkor lehet helye, ha az eskü ténykörülményekre vonatkozik. A jogi kérdés elemének, mely nem oda tartozik, az eskü szövegébe való bevonása, már magában véve is kizárja a büntethetőséget, Ha pedig az eskü szövegének ezen második része külön vétetnék bírálat alá, akkor észszerűen annak a legfőbb súlyt és fontosságot kellene tulajdonítani, mert az ügy a tartozás és nem tartozás körül forgott és ha egyszer a tartozás be van bizonyítva, vagy nincs bebizonyítva, a tartozás kérdésével szemben alárendelt kérdéssé válik az azt