Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

BÜNTETŐTÖRVÉNY. 523 érdemleges elbírálására utasittatik. (97. ápr. 23. 8338/96. B. T. 1878: V. t.-cz. XXXIV. 12.) 219. jf. 15770/a. Fiumei tsz. : A vád tárgyát képező eskünek tar- Hamis eskü. talma, melyet Sch. Ede vádlott a F. I. által ellene a fiumei kir. járásbíróság előtt 45 forint iránt inditott polgári perben letett, a következő : „Nem igaz, hogy én felperesnél „per i miéi figli" három teljes öltönyt rendeltem meg és nem igaz, hogy én F. I. felperesnek az emiitett öltönyökért 45 forinttal adósa maradtam." Vádlott azzal az állítással védekezik, hogy ő nem tett le hamis esküt, mert jóllehet ő ezen öltönyöket F. szabónál megrendelte ós azok fiainak voltak szánva, mégis nem ezek számlájára rendelte meg, azaz nem fiai költségére és ezek vagyona terhére, hanem saját számlája költségére, szándékában lévén azzal saját, de nem fiai vagyonát megterhelni. Azt állítja tehát, hogy a mondott öltönyöket nem rendelte meg per i suoi figli, abban az értelemben, hogy a fiai számlájára, ő a valóra esküdött meg; azt állítja továbbá, hogy szintén a valóra esküdött meg, midőn arra tette le az esküt, hogy ő nem tartozik F. I. nak a kereseti összeggel, mert a F.-nal kikötött összes ára az említett öltönyöknek 45 frt volt és nem, mint F. állítja, 75 frt és mert ő ezeket az öltönyöket F.-nak már megfizette volt és pedig 35 frt készpénzzel és egy üveg cognac-kal, melynek értéke 6 frt volt, összesen 41 frttal. A Sch. által letett eskü szövege nem oly szabatos, mint a milyennek lennie kellene és második része jogi kérdést foglal magában. A „per" előszó jelentősége, mely minden más hozzáadás nélkül az „i miéi figli" szavak előtt áll, kétértelmű, mert annak a szónak különböző jelentősége lehet, ki nem zárva a vádlott által neki tulajdonított „per conto" (számlájára) értelmezés. Ellenkező bizonyíték hiányában tehát nem lehet yisszautasitaní vádlottnak azt a védekezését, hogy ő jóhiszemüleg tette le az esküt arra, hogy ő rendelte meg az öltönyöket „per i miéi figli", azoknak számlájára és költségére pedig annál inkább nem, mert F. a fiumei kir. járásbíróság előtt már előzőleg ugyanazon jogczimén 39 frt iránt inditott keresetet Sch. E. ellen minden egyéb meghatározás nélkül, tehát az ő személye ellen és ettől a keresettel elállott, ujat indítvány Sch. E. mint kiskorú fiai gyámja ellen 45 frt iránt. Ezzel F. arra engedett következtetni, hogy követelése megfizetését Sch. E.-től, mint fiai képviselőjétől követeli, tehát tőlük, illetve vagyonukból és ily értelemben nyilatkozott dr. R. ügyvéd előtt is, ki a végtárgyaláson kihallgatva lett; Sch. pedig, ki az öltönyöket saját számlájára, azaz saját költségére rendelte meg, a hogy saját ügyvéde dr. R. tanú előtt is kijelentette, F. eljárásából és nyilatkozataiból jóhiszemüleg következtette, hogy F. szándékában állott a követelt összeggel az ő (Seb.) fiait illetőleg ezek vagyonát megterheli és nem őt (Sch.) saját személyében; abban a meggyőződésben pedig, hogy az öltönyöket saját költségére és számlájára rendelte meg, jóhiszemüleg vélelmezhette, hogy a F. által ellene inditott második perben a kir. járásbíróság által neki