Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

34 DOLOGI JOGOK. rtoklás. egyenjogú testvérek voltak, tehát ők mint M. Jánosnak örököse vannak jogosítva a kereseti ingatlanok felének tulajdonjogát igényelni, ez az igényük, miután azt 1854. évi május hó l-ig per utján érvényesíteni elmulasztották, az ősiségi nyilt parancs 9. §-a értelmében elenyészett, egyáltalán nem szolgáltat okot kiigazitás alapjául. Telekkönyvi kiigazitási keresetük elutasítása tehát a kérdéses ingatlan vagyon l/i részére vonatkozólag ebből az indokból hagyatott helyben. A kereseti ingatlanok másik 1U részére nézve azonban megváltoztattatott mindkét alsóbiróság Ítélete azért, mert elsőrendű alperes maga beismerte, hogy a lupocsi tjkvben foglalt egész úrbéri teleknek XU részét még 1853. évben, tehát az eredeti telekkönyvezési megelőzőleg M. Mihály egyességileg elsőrendű felperesnek adta át és az azóta annak birtokában létezik is. Állítja ugyan elsőrendű alperes, hogy ez az átadás csak haszonélvezeti jogczimen történt, de miután ezen állítását felperes tagadásával szemben K. Mihály tanúnak határozatlan vallomásával részbizonyitékképen sem sikerült bizonyítania, e kérdés tekintetében az általa elsőrendű felperesnek kínált és ezáltal elfogadott főeskü által való bizonyításnak helyt adni és annak letételétől vagy le nem tételétől függőleg a kiigazítást az 1U részre nézve elsőrendű felperes javára elrendelni, esetleg felpereseket keresetükkel egészen elutasítani kellett, annyival is inkább, mert ha ennek az Vé résznek átadása feltétlenül történt, akkor elsőrendű felperest arra nézve a nyilvánkönyvi tulajdonjog is megilleti, ha pedig csak haszonélvezetre kapta, akkor kiigazitási keresete a legelői kifejtettek szerint is teljesen alaptalan stb. (97. jun. 10. 6^37. J. 9735.) 14882. Temesvári tábla: Az a körülmény, hogy felperesek a birtoklás kezdetében kiskorúak voltak, minélfogva az alatt az idő alatt az elévülés meg nem kezdethetett, figyelembe nem jöhet, mivel felpereseknek apja I. r. alperes életben volt, tehát felperesek általa a kiskorúságban is törvényesen voltak képviselve. (96. decz.29. 3675.) — Curia : Hhagyja, (97. szept. 30. 1609.) 14883. Curia: Alperes elleniratában nem tagadta a keresetben foglalt azon állitásnak a valóságát, hogy a csőszi 231. sz. telekkönyvi betétben felvett ingatlanok közül 1865. évi augusztus hó 10-től fogva, vagyis a keresetnek 1895. évi deczember hó 19-én történt beadásáig 30 évet meghaladó idő óta kizárólag felperes bírja a . . . hrsz. szántó és rétből álló külső ingatlanokat és a 436. hrsz. belsőséget a rajta levő 69. számú házzal, az ugyanazon betétben felvett . . . hrsz. szántó és rétből álló külső ingatlanokat pedig a jelzett idő óta kizárólag az alperes bírja. . . Alperes tagadja ugyan, hogy felperesnek a közös szülők gyógyíttatására és eltemettetésére általa tett kiadásokra tekintettel, a szülőik után közösen örökölt 69. népsorszámu házat és beltelket a fentirt napon egyezségileg' kizárólagos tulajdonául átengedte volna és hog}^ a többi ingatlanokat azért vették volna ugyanakkor a fentirtak szerint birtokukba, mert a fentjelzett napon ugy egyeztek meg, hogy azok képezendik mindegyiküknek