Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

394 SOMMÁS ELJÁRÁS. 1893: XVIII. szonyainak biztosítása és kártérítési igényei érvényesithetése t.-cz. czéljából szükség-e van annak megállapítására, hogy alperessel 16. §. a bérlemény tekintetében hány évi időtartamra szerződött, ez az Megállapítási általánosságban felhozott s mi körülménynyel sem támogatott és kereset. csak állított szükségesség az idézett törvény kívánalmainak megfelelő jogalapnak el nem fogadható,a mennyiben a perben megállapított tényállás tekintetbe vételével mi sem áll útjában annak, hogy felperes kártérítési állítólagos követelését alperes ellenében közvetlenül is érvényesíthesse s így jogszabályt a felebbezési bíróság nem sértett azzal, hogy felperest keresetével abból az indokból elutasította, hogy felperes keresetének szükségességét nem bizonyította. (97. okt. 5. I. Gr. 221.) 27- §• 15517. Curia: Az itélt dolognak kifogása a per érdemére Pergátló ki- vonatkozó oly kifogást képez, mely nem tartozik a pergátló kifogás, fogások közé. (97. ápr. 14. I. G. 40.) 32., 33. §§. 15518. Budapesti tábla: A sommás eljárási törvény 130. Eljárás ala- §-ának azon rendelkezésénél fogva, mely szerint „a felebbezési kisága és eljárásra, a mennyiben a jelen fejezet (S. E. T. 2-ik czim I. szabálytalan- fejezet) intézkedéseiből más nem következik, a járásbíróság előtti sága. sommás eljárás szabályai megfelelően alkalmazandók", a törvény 32. és 33. §§-ai a felebbezési eljárásban is megfelelő alkalmazást nyernek. A felhívott 32. és 33. §§-ok rendelkezéseiből és ezeknek a 132. és 141. §§. rendelkezéseivel való egybevetéséből pedig kétségtelen, hogy „utólagosan ajánlott" bizonyítéknak csak az oly bizonyíték tekinthető, melyet a fél már korábbi tárgyaláson s illetve a 133. és 141. §§-ok értelmében, az Írásbeli felebbezésben, s illetve előkészítő iratban érvényesíthetett volna. Ezekből, valamint a S. E. 152. §-ának a felhívott 132. és 141. §§. rendelkezéseivel való egybevetéséből pedig nyilvánvaló az is, hogy a felebbezési eljárásban azon kérdés elbírálásánál, vájjon valamely bizonyíték utólagosan felhozottnak tekintendő-e, az elsöbirósági eljárásban ez irányban bekövetkezett mulasztások nem, hanem a félnek csupán és egyedül azon mulasztásai jöhetnek figyelembe, melyek az írásbeli felebbezés és illetve előkészítő irat beadásával és a felebbezési bíróság előtt tartott tárggalás vagy tárgyalások folyamán, maga a felebbezési bíróság előtt állottak be. Minthogy pedig a fenforgó esetben Írásbeli felebbezésében, valamint a felebbezési bíróság előtt tartott első tárgyaláson, alperes tanúit, kiket kihallgattatni kért, névszerint megnevezte s magában az, hogy az írásbeli felebbezésben megnevezett tanuk egyike helyett, a szóbeli első tárgyaláson más tanút nevezett meg, a 33. §. alkalmazását annyival kevésbbé indokolja, mivel a minden esetre kellő időben felhívott tanukkal együtt ez utóbbi tanú is kihallgatható lett volna. Minthogy ezek szerint a felébb, bíróság a S. E. T. 33. §-át sértette meg az által hogy alp.-nek már felebbezési beadványában és a felebbezési bíróság előtti első tárgyaláson megnevezett tanút utólagosan ajánlott bizonyítéknak minősítette és mint ilyent mellőzte, a S. E. T. 185. §. c) p. és 204. §. szerint a jelen