Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

392 SOMMÁS ELJÁRÁS. 1893: XVlll. h) Joggyakorlat. t.-cz. í. §. 15513. Curia: Habár a házasságon Jcivül nemzett gyermek Sommás eljá-tartása iránti keresetek a sommás biróság hatáskörébe tartoznak, rás alá tar- mégis oly esetben, ha az anyakönyvi kivonatban a gyermek tozó ügyek, az anyának fennálló házasságából származónak van feltüntetve és igy alperes anyasága birói elismerésének előfeltételét az képezi, hogy előzően a törvény rendes utján a gyermek törvénytelen születése megállapittassék, oly pergátló körülmény forog fen, mely miatt a per a sommás biróság előtt meg nem indítható. (97. ápr. 21. I. H. 7/1.) 15514. Curia: Nem alapos . . a felebbezési biróságnak az elsőbiróság ítéletéből elfogadott az az érvelése; hogy a S. E. T. 1. §. I) pontja alapján keresettel csak az a fél élhet, ki előzően az illető ingatlan tényleges birtokában volt, mert az idézett törvényszakasz a kereset indithatásának feltételéül nem a felperes elözö birtoklását, hanem azt a tényt irja elő, hogy az alperes birtoklása csak határozott időtartamra, felmondásra vagy visszavonásig használatul terjedhető birtoklásra vonatkozó jogügyleten alapuljon s igy ha alperes birtoklása tényleg ily jogügyleten alapul, a birtoklás megszüntetését az is kérheti, ki a birtoklást átruházónak jogutóda, vagy kitől alperes ideiglenes birtoklási jogát származtatja. (97. okt. 20. I. G. 237.) 15515. Debreczeni tábla: A kir. járásbíróság előtt sommás uton indított olyan örökösödési perben, amelyben a hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása, nélkül 200 frtot meghalad, a birói hatáskör kérdése az eljárás bármely szakában akkor is megvizsgálandó, ha az eljárás folyamán az alperes a birói hatáskör ellen kifogást nem tett. Indokok : Mielőtt az uj sommás eljárásról szóló törvény hatályba lépett volna, minden örökösödési per — az 1868 : LIV. t.-cz. 37. §-ához képest — kivétel nélkül az illető kir. törvényszék hatáskörébe tartozott s az 1893. évi XVIII. t.-cz. ettől az általános szabálytól eltérő kivétel gyanánt csupán azokat az Örökösödési pereket utalta a kir. járásbíróságok hatáskörébe, a melyekben a hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 200 forintot meg nem halad. A törvénynek eme kivételes rendelkezése tehát a megállapított értékhatár korlátait meghaladó örökösödési perekre kiterjesztőleg nem al• kalmazható, — nem pedig annál kevésbbé, mert az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §. harmadik pontjának abban a rendelkezésében, hogy a kir. járásbíróság elé utalt örökösödési perekre nézve alacsony értékhatár állapíttatott meg, kétségtelen kifejezést nyer az az irányelv, hogy a kir. járásbíróságok hatásköre az örökösödési pereknek csakis csekélyebb és jelentéktelenebb részére korlátoltassék. A törvénynek ebben az intézkedésében pedig benfoglaltatik az a czélzat, hogy a kir. járásbíróságoknak ekként megállapított hatásköre a nagyobb értékű és fontosabb örökösödési perekre a felek akaratával se legyen kiterjeszthető. Az ellenkező felfogás arra a helytelen feltevésre nyújtana alapot,