Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

360 CSŐDTÖRVÉNY. Csőd- kereskedői minőségét igazoló ténykörülmények azonban a felebtörvény. bezési bíróság tényállásában nincsenek megállapítva. E szerint a 26—37. §§. felperes csődtömeg gondnokának a felebbezési biróság tényállása Megtámadási szerint arra alapitott kereseti joga, a mely szerint az alpereseket per. a hagyatéki vagyonból még a csőd kiütése előtt hónapokkal kielégített alapítvány részére felvett kereseti összegnek a csődtömeg részére leendő visszatérítésére azért kéri köteleztetni, mert a pénz felvételének eselekmenye a csődhitelezők irányában hatálytalan, törvényszerű alappal nem bir. (97. jun. 2. I. G. 113.) 15425. Kassai tábla: Mindenekelőtt felemlíti a kir. tábla, hogy miután a csődtömeggondnok az előzően részéről indított megtámadási perben perlési jogosultságának nem igazolása miatt és illetve egyedül abból az alaki okból mondatott ki vesztesnek, mert a megtámadási per indításához szükséges megbízatását be nem mutatta, ebből az következik, hogy ez a korábbi ítélet annál kevésbé gátolja a csődtömeget abban, hogy megtámadási jogát és illetve ez irányban kifogások utján és illetve, tekintet nélkül a lefolytatott perre s attól függetlenül, a most eldöntés alatt álló perben érvényesíthesse ; mert a közadós jogcselekménye megtámadásához, ha azt az alperesként idézett tömeggondnok kifogáskép érvényesíti, a Cs. T. 16. §-ában emiitett felhatalmazás nem is szükséges. A kir. tábla az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, a keresetnek helyt adott azért, mert a Cs. T. 145. §-ában megjelölt külön perekre nézve csak az eljárás szabályoztatván, a kereskedelmi eljárás szerint tárgyalandó ezekben a perekben azok az anyagi jogszabályok az irányadók, a melyek alá az ügy jogi mivoltánál fogva tartozik. ez a kereseti követelés pedig váltóügyletből eredvén, elbírálásánál V. T. intézkedései a mérvadók: mert habár a váltóelfogadót helyettesítő csődtömeggondnok törvény szerint képviselője ebben a perben, figyelemmel arra, hogy a kibocsátó a közadósnak felesége, a felperesnek pedig testvére s ekként nem tekinthető a felperes harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak, a V. T. 92. §-a értelmében nemcsak oly kifogásokkal élhetett, a melyek magából a váltójogból erednek, hanem olyanokkal is. a melyek a közadóst a felperes ellen közvetlenül illethették volna, mégis, miutána váltótörvényszék illetősége alá tartozó valamely valódinak elismert váltó beperlése esetében a felperes a váltó megállapodásszerű kitöltését és a követelés fennállását bizonyitani nem tartozik: énnélfogva a fenforgó esetben az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a felperes a peresített váltót megállapodásellenesen töltötte ki; hogy továbbá az értékleolvasás a váltóadás kikötött feltételét képezte s hogy a váltó értékét az elfogadó át nem vette s illetve az fenn nem állt: erre nézve azonban az alperes semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott; és mert a kereset elutasiiására amaz alperesi állítás sem alkalmas, hogy ez a tartozás a közadós üzleti könyveiben szabályellenesen, a fetyeres könyvében) pedig egyáltalán nincs elkönyvel re: minthogy egyrészt az a körülmény, hogy a váltóadós, mint kereskedő, könyveit nem helyesen vezeti, a váltóhitelező jogaira