Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 9. kötet (Budapest, 1898)

CSŐDTÖRVÉNY. 3ö9 3. r. alperesek a hagyatéknak egyházhatóságilag kirendelt ke- Csödzelői lévén, a hagyatéki vagyonból, habár tudatában voltak an- törvény, nak, hogy a hagyaték adóssággal van túlterhelve, hónapokkal 26—37. §§. még a hagyaték elleni csőd elrendelése előtt, kielégíttették azt az Megtámadási egyházi alapítványt, illetve javadalmat, a melynek ugyancsak ők per. voltak a képviselői. E tényállás alapján a felebbezési bíróság Ítéletének indokai szerint azon okból marasztalta a 2. és 3. r. alpereseket az alapítvány kielégittetésére szolgáló kereseti összegben, mert az alpereseknek az alapítvány képviseletében a pénz felvételére irányuló cselekményét, az utóbbi csőd alá jutott hagyaték csődtömegének hitelezői irányában a Cs. T. 29. §-a értelmében hatálytalannak tekintette. A felebbezési bíróságnak ez a jogi felfogása téves. A Cs. T. 29. §-a szerint a közadósnak azok a jogcselekményei támadhatók meg, tekintet nélkül bizonyos időre, a melyekről a másik fél tudta, hogy a csődhitelezők megkárosítására irányuló szándékkal történtek. Nem lehet ugyan kétséges az, hogy az alpereseknek, mini', egyúttal a hagyatéknak egyházhatóságilag kirendelt kezelőinek, a hagyatéki vagyonra vonatkozó cselekményei a Cs. T. 3'?. §-a alapján a közadós cselekményévél azonos tekintet alá esnek, azonban az ugyancsak általuk képviselt alapítvány kielégittetésére irányuló cselekményük, a Cs. T. 29. §-a alapján, csak abban az esetben volna sikerrel megtámadható, ha azzal a csődhitelezőket rosszhiszemüleg megkárosítják. Alinak megjegyzésével, hogy a rosszhiszeműség a tényekből következtetés utján megállapítható jogkérdést képez, a mely mint ilyen a felülvizsgálat köréhe tartozik, a felebbezési bíróság tényállásában az alpereseknek rosszhiszeműségére következtethető ténykörülmények nincsenek megállapítva. A Cs. T. 29. §-a értelmében a: alapítványnak kielégittetésekor a csödhitelezők megkárosittatni szándékolván, ily módon a: alperesek a csődhitelezők megkárosítására irányuló szándék megállapithatásának előfeltétele csak az esetben forogna fent. ha az alapítványnak kielégített köretelése nem nyugodnék jogos olajtökön. Ez azonban a felebbezési bíróság tényállásában nincs megállapítva, sőt, a tényállás szerint, a felperes csődtömeg részéről vitássá nem tétetett az, hogy az alapítványnak valamentryi követelése az örökhagyó ellen jogos és lejárt volt. Ily körülmények közt pedig a hitelező alapítványnak kielégittetése által, ennek részéről a hagyatéki vagyonból mi sem lett jogtalanul elvonva s az alpereseknek, mint az alapítvány képviselőinek a jogos követelésük kielégítésére szolgáló pénz felvételénél fenforgó rosszhiszeműségükről szó sem lehet. Tévesen merít érvet a felebbezési bíróság ítéletének indokaiban az alpereseknek rosszhiszeműsége mellett, az a csődnyitási kérelem beadásának elmulasztásából. Ilg mulasztás a csődjog szerinti megtámadhatóságnak alapját csupán a Cs. T. 27. §-a értelmében, de ezen §. szerint is csak akkor képezhetné, ha közadós, vagy a hagyaték ellen nyitott csőd esetében, a Cs. T.241. $-a 2-ik bekezdéséhez képest, az örökhagyó kereskedő volt: a felperes csődtömeg hagyatéka örökhagyójának